luthienlovemagic: (Anime generál)
[personal profile] luthienlovemagic
Téma: Tavasz


Csapat: C csapat

Piton típus: szexi Piton

Kulcs: Agatha Christie: „Egy szép tavaszi reggel felbukkan egy leányarc, és a létezés jól megszervezett rendje egyszerre felborul.”

Műfaj/kategória: krimi, romantikus, fluff nyomokban, némi dráma, kisregény

Figyelmeztetések: erőszak, non-magic, némi trágár beszéd, nagyon AU, OOC karakterek (mondjuk, ezt ki hogy érzi, azért kitettem a figyelmeztetést)

Korhatár: 18+ (leginkább a krimi elemek miatt)

Megjegyzés: készült a II. Snanger BL kihívására a C csapatban.

Megjegyzés 2.: A történet nagymértékben AU, a 21. században játszódó krimi-romantika. Ne várjon senki talárokat, varázspálcákat és igéket, mert az itt nem lesz. Teljesen varázslatmentes a történet, de remélem, azért szeretni fogjátok. :) A szereplők életkorán is változtattam kicsit.

Köszönet: Szeretném megköszönni a segítséget három embernek, aninak, Liának és herikának. Köszönöm nektek!

Kikötés: a Harry Potter könyvek világa J. K. Rowling tulajdona, a jogokat csak ő és az általa meghatalmazott társaságok birtokolják. Nekem semmilyen anyagi hasznom nem származik a történet megírásából.

3.


Perselus fáradtan dörzsölte át lüktető halántékát, és hátradőlt a dolgozószobája foteljében. Öt napja minden szabadidejét a kép vizsgálatával töltötte, de nem jött rá, ki lehet a festő, pedig a technika, az ecsetvonások ismerősek voltak számára. Akárhány könyvet is nézett át a kortárs festészet nagyjairól, nem találta meg, akit keresett. Csak egyet tudott, hogy profiról van szó, akinek a munkáival már találkozott.

Sóhajtva dobta az asztalra a soron következő könyvet is, és újra a kezébe vette a képet. Már minden négyzetcentiméterét megvizsgálta többször is, de a fehér ruhás nőt még mindig gyönyörűnek találta.

Az elmélkedés hatalmas ásításba fulladt, ami nem is volt meglepő, mert az óra a falon épp fél kettőt mutatott. Csak egy perc pihenőt akart tartani, becsukta a szemét.

Az arcát melengette valami, mintha tűz lett volna a közelében. Kereste a forrását. Egy puha, fehér szőnyegen feküdt a kandalló előtt. Valami csiklandozta az orrát. Nem volt egyedül, egy nőt ölelt, akinek a hullámos haja lágyan omlott végig gömbölyű vállain. Az arca el volt takarva, és Piton azt sem tudta, mit csináljon, megmozduljon-e. Aztán hirtelen a nő megfordult a karjaiban, és ő felismerte…

– Granger!

***



Hermione Granger fel-alá járkált a nappaliban Denem videohívását várva. A másik két nőre, akik szintén a szobában voltak, ügyet sem vetett. El nem tudta képzelni, hogy mit akarhat tőlük a megbízójuk hajnali kettőkor, és ez idegesítette. De az igazság az volt, hogy félt a választól, félt, hogy a férfi valami szörnyűséget tett, és ezt akarja közölni velük.

– Nem unod még ezt a járkálást? Rosszul leszek tőle! Ülj már le, Hermione! – kiáltott rá Ginny.

Hermione lehuppant közéjük a kanapéra. Hallgattak. Nem volt mit mondani. Vártak, és lassan teljesen felőrölte őket ez az egész.

Pár perccel később életre kelt az eddig üres monitor.

– Jó estét, hölgyeim! – köszönt Denem. – Híreim vannak az önök számára.

– Hallgatjuk – mondta Hermione komoly, halk hangon.

– Szeretem az álcázott nyugalmát, Miss Granger. A lényeg a következő! Az angol titkosszolgálat egyre érdeklődőbb, ami roppant kellemetlen ránk nézve. A helyzetet súlyosbítja, hogy az iroda visszahívta egy régi emberét – ekkor egy fekete hajú és szemű férfi képe jelent meg a képernyőn, aki igen megnyerően festett, felkeltve Hermione érdeklődését –, Perselus Pitont. Ez az alak sok bosszúságot okozott nekem a múltban. Szeretném, ha megtennének nekem valamit, hölgyeim. Az önök adottságaival a feladat igazán nem okozhat gondot. Különben is, jól tudjuk, hogy a kíváncsiskodó barátaink inkább a távollátásukról híresek. Ami a közelükben van, arra ritkán gyanakszanak. Figyelemelterelésnek sem utolsó manőver.

– Azt akarja, hogy gyilkoljunk? – hüledezett Ginny.

– Kisasszony, más módszerek is léteznek egy férfi leszerelésére, nem csak a gyilkolás. Bizonyára tisztában van ezzel.

– Csak nem azt akarja, hogy… ?! – pattant fel a nő még feldúltabban.

– Talán, ön, kicsi hölgy, azt akarja, hogy golyót repítsek valamelyik családtagja csinos, vörös fejébe? – mosolyodott el Denem.

Ginny elsápadva rogyott vissza a kanapéra.

– Vállaljuk – mondta határozottan Hermione.

Ginny és Luna döbbenten néztek rá.

– Helyes. Holnap el is kezdhetik a feladatot Mr. Dolohov partiján.

Ezzel Denem köszönés nélkül bontotta a kapcsolatot, sötét képernyőt hagyva maga után.

Ginny egyszerűen kirohant a szobából, Luna rövid tétovázás után követte. Hermione viszont még sokáig ott maradt az üres képernyőt bámulva. Motoszkált valami a fejében. Szinte beleégett az emlékezetébe annak a fekete hajú, erős férfinek az arcképe, amit Denem volt olyan szíves, és megmutatott nekik. Furcsa, de Hermione elméjéből sehogyan sem akart távozni egy gondolat: Denem félt attól a férfitől. Érezte abból, ahogy beszélt róla, tudta abból, ahogy Denem kiejtette a férfi nevét. Mit is mondott, mi a neve? Piton. Különös név.
Hermione már túl volt az első pánikon. Tisztában volt vele, hogy ezt az egész borzalmat kevés esélyük van élve megúszni. A sakkban tartott családjaik veszedelmes kártyák voltak a megbízójuk kezében. De a nő időközben, ahogy egyre többször és többször beszélt Denemmel, még valamit megértett: Denem áltatta őket. Hazudott nekik. Egyáltalán nem kívánta a megbízás végén szabadon engedni őket. És ahogy egyre kevesebb esélyt látott a megmenekülésükre, annál kevesebb vesztenivalót is érzett. Első pillanattól kezdve magukra voltak utalva, és Denem tudta, hogy nem mernek segítséget kérni senkitől. És Denem lebecsülte őket. Talán ugyanúgy mindenki mást is a világon.
Hermione eldőlt a kanapén. Perselus Piton arca lebegett a szeme előtt.

April 2014

S M T W T F S
  12345
6789101112
131415161718 19
20212223242526
27282930   

Style Credit

  • Style: Seelie for Ciel by nornoriel

Expand Cut Tags

No cut tags
Page generated Jul. 28th, 2017 04:40 am
Powered by Dreamwidth Studios