luthienlovemagic: (Uhura&Spok)
[personal profile] luthienlovemagic
Cím: Halld üvöltésem
Csapat: Victima
Elsődleges Kulcs: „Halld üvöltésem” (G. R. R. Martin),
Másodlagos kulcs: a gyilkos szignatúrája: a TÁRGY
Páros: Penelope Garcia/Derek Morgan
Korhatár: 18+
Műfaj/kategória: krimi, dráma, angst, kisregény
Figyelmeztetések: szexuális szadizmus, gyilkosság, lelki terror, szereplő halála, csonkítás, nemi erőszak, megfélemlítés, manipuláció, enyhén OOC karakterek néhol
Megjegyzés: készült az I. Gyilkos elmék Kihívásra a Victima csapatban.
Megjegyzés 2.: A
történet filmszerű vágásokkal dolgozik. A szemszög végig E/3, Garciával a középpontban. Kivéve néhány részletet, ahol ezt a történet nem engedte meg.
Köszönet: Köszönet a bétázást azoknak, akiket most még nem fedhetek fel.
Kikötés: Minden jog a CBS tv csatorna tulajdona. Nekem semmilyen anyagi hasznom nem származik a sorozat egyes elemeinek felhasználásából.
Szereplők: Aaron
Hotchner, Spencer Reid, Emily Prentiss, Derek Morgan, David Rossi, Jennifer Jareau, Penelope Garcia, Jason Gideon. Saját: Gregory Pilinsky/Gregorij Pilinszkij
Tartalom: Washingtonban feltűnik egy sorozatgyilkos, akinek aláírása túlságosan is ismerős a csapat egyik tagjának. A felismerés emlékeket hoz elő a múltból és szörnyű eseményeket indít el.



2. rész


Mindannyian kimentek a szobából, csak Derek maradt vele, próbált bátorságot önteni belé, megnyugtatni, biztosítani arról, hogy nem lesz semmi gond. Garcia nem hitt igazán ebben, de kedvesének mégis sikerült elültetni benne a remény csíráit, a szerelmével, odaadásával, a karjai ölelésével. Szerette volna, ha egy darabig nem zavarná őket senki, de körülbelül egy órával később a többiek visszajöttek, Penelope pedig folytatta a történetét.

- A történtek után egyedül maradtam, vagyis inkább nem akartam tudomást venni a sajnálkozó rokonaimról, így maradtak az informatikai tanulmányok és az on-line játszadozás - keserű mosoly jelent meg az arcán.

- Rendszerek feltörését nem nevezném játéknak - szúrta közbe Rossi.

Garcia sóhajtott.

- Dühös voltam, nagyon dühös. Mindenkire. Ezért bántani akartam másokat, még ha csak közvetve is. Azt akartam, hogy szenvedjenek. Volt, hogy napokat töltöttem a gép előtt, nagyon elhagytam magam. Végül az egyik unokanővérem, Margery rángatott ki ebből az állapotból. Már amennyire tudott. Az egyik ilyen akciója alkalmával ismertem meg Gregoryt. Egy kocka bulin.

- Kocka buli? - Rossi értetlenül nézett rá.

- Teli volt számítógép és egyéb elektronikus kütyü fanatikusokkal - fordította Derek.

- És művészekkel, mint Gregory.

Nosztalgikus mosoly jelent meg az arcán, de egy pillanat múlva, ahogy jött, úgy el is tűnt róla. Folytatta.

- Nagyon kedves volt és jó humorú, és kissé különc, de odaadó volt, és egy jó barát. Legalábbis én így láttam, de aztán... Sokáig nem is sejtettem, hogy miket művel. De aztán megkerestek a rendőrségtől, vagyis nem egészen. Gideon figyelmeztetett, hogy figyelmeztessen.

- Gideon? - kérdezte Derek döbbenten.

- Igen. Elmondta, hogy Gregoryt többszörös gyilkossággal gyanúsítják. Nem hittem neki, gorombán elküldtem. De a kétséget elültette bennem. Gregory általában mindig este alkotott, fafaragásokat készített. Egyik éjszaka nem találtam magam mellett. Addig sohasem zavartam munka közben, de akkor mégis kimentem a műhelyébe. Először el sem akartam hinni, amit látok. Egy férfit... Egy férfiben volt a... Egy férfit erőszakolt meg, akinek vérben úszott az arca, és...

- Fejezd be, Garcia. Mindjárt a végére érsz. Nem lesz semmi baj - nyugtatta JJ.

- Az arca mániákus volt, torz, mintha nem is ő lett volna, közben továbbra is baszta a férfit előttem, mintha ott sem lennék. Csevegő stílusban beszélt velem, mintha nem éppen egy bűnt követne el. Kértem, hogy hagyja abba, de nem tette. Elvágta a torkát, aztán félre lökött valaki, és eldördült egy lövés. Gideon megsebesítette Gregoryt, majd elvitték, és nem láttam többet. Beszámíthatatlannak nyilvánították, és egy zárt elmegyógyintézetbe került, semmit nem hallottam azóta róla.

- Ez mind szép és jó, de valami nem hagy nyugodni - nézett rá komolyan Morgan.

- Micsoda?

- Mit tett ezután Gideon? Gondolom, nem hagyta, hogy eltűnj a szeme elől.

- Nem. Vagyis először azt hittem, hogy igen, de aztán az FBI hackerlistáján találtam magam. Gideon megkeresett, és ezt ajándékozta nekem. - Egy régi férfi órát vett ki a táskájából. - Azóta sem jöttem rá, miért adta nekem, és miért pont akkor.

- Sejtem, de nem vagyok biztos benne. Meg kell kérdeznünk őt magát - jegyezte meg Hotch.

- Mégis, hogy akarod megkérdezni? Tudod, hol van? - kérdezte Prentiss.

- Nem, de talán... Garcia, elkérhetem az órát? - nézett rá Aaron.

- Persze.

- Amíg megvizsgálom, fejezd be a történetet.

- Igen. Szóval aztán felhívta a figyelmemet arra, hogy a viselkedéskutatók adatelemzőt keresnek, így jelentkeztem.

- És ő beajánlott - motyogta a főnökük.

- Hogy? - lepődött meg Reid.

- Csodálkoztam is, hogy annyi jelentkező közül miért pont téged javasolt. Most már tudom. Biztonságban akart tudni - folytatta Hotch.

- De miért? Gregory be volt zárva - jelentette ki Garcia. Hangjában nem kevés bizonytalanság volt.

- Talán akkor már nem volt. Megszökhetett. De ezt, csak Gideon tudná megmondani. Á, végre megvan! - Hotch kipattintotta az óralapot, és mögötte megtalálta a méretre vágott kis cetlit.

- Ez meg mi? - kérdezte döbbenten Penelope.

- Egy telefonszám. Régi trükk - mondta Hotch.

- Úgy érted...? - kezdte Rossi.

- Igen. Nem Garciának címezte az órát, hanem nekem. Tudta, hogy ha szükség lesz rá, én tudni fogom.

- Tessék - adta vissza az órát Garciának a cetlivel együtt -, hívd fel!

- De...

- Gyere, menjünk át az irodámba - nézett rá bíztatóan Hotch, elindultak, a többiek pedig követték őket.

- Csak bátran - monda Aaron, mikor Penelope leült az asztalához. Remegő kézzel vette fel a kagylót és tárcsázta a számot. Hotchner kihangosította. Pár hosszúnak tűnő másodperc után felvették a telefont.

- Haló, itt Jason Gideon beszél.

- Gideon, Penelope Garcia vagyok.

- Már azt hittem, nem fog felhívni.

- Hallott a gyilkosságokról?

- Persze, hogy hallottam. De gondolom, ezt nem volt nehéz kikövetkeztetni. Nem igaz, Hotch? - Gideon mosolygott.

- De. Hol vagy most? Szükségünk lenne a segítségedre? - vette át a beszélgetést a csapat vezetője.

- Washingtonban. Eddig nem sokat tudtam meg.

- Az is pont elég - örült meg Aaron.

- Találkozzunk a megadott címen. - Ezután Morse jelek sorozata hallatszott, majd elhallgatott a vonal.

- Sikerült felírnod a címet? - kérdezte Rossi a főnöküket.

- Igen. Gyerünk!

- Én maradok - jelentette ki Reid.

- Reid, ne most! - szólt rá ellenkező kollégájára Aaron. - Rád is szükség lesz!

- Nem akarok találkozni vele! - folytatta a tiltakozást Spencer.

- Nem kívánságműsor! Velünk jössz! Gyerünk! - zárta rövidre Hotch.

***





A cím egy kis kertvárosi házhoz tartozott. A legcsendesebb környékek egyike volt, amit Washingtonban csak találni lehet. Egyforma, rendezett házak, kis kerttel, sok fával, pont illettek volt kollégájukhoz, aki nagyon szerette a nyugalmat és a csendet. Gideon rögtön ajtót nyitott, mikor megérkeztek.

- Gyertek be! - invitálta beljebb őket.

Eleget tettek a kérésnek, de Reid egy tapodtat sem volt hajlandó mozdulni az ajtóból.

- Reid, kérlek! - súgta neki JJ, mire Spencer megmozdult.

- Üdv, Spencer, rég találkoztunk.

A fiatal férfi nem volt hajlandó válaszolni, tüntetőleg elfordult, és szándékosan nem törődött vele.

- Jó nézel ki, Jason - jegyezte meg Hotch.

- Te viszont nem.

Sóhajtottak.

- Gyertek velem - indult el. Egy kis nappaliba vezette őket. - Üljetek le.

Vonakodva Reid is engedelmeskedett, és végül leült a legtávolabb Gideontól, Prentiss mellé.

- Hol tart az ügy? - nyitott Gideon.

- Eddig három áldozat van, de csak most kértek fel minket - összegezte Hotch.

- Garcia, gondolom, felismerted a kézjegyet? - kérdezte Jason.

- Igen. Kérdezhetek valamit? - szúrta közbe Garcia.

- Persze.

- Akkor, amikor megkerestél, hogy odaadd az órát... Miért pont akkor tetted? - nézett Jasonra.

- Ez egyszerű. Pilsky megszökött az intézetből. Akkor még azt hittem, bántana téged, ezért úgy gondoltam, jó lenne, ha olyan emberek között lennél, akik meg tudnak védeni. De ahogy telt az idő, a teóriám is megváltozott.

- Rájöttél, hogy nem akarja bántani Garciát - következtetett Hotch.

- Igen. Felismertem, hogy Garcia a múzsája, az indikátor, ami beindítja a gyilkos alkotási vágyat. Ezért szunnyadt eddig, mert nem találta Garciát mostanáig.

- Valószínűleg megláthatott a TV-ben, mikor JJ-t helyettesítetted - nézett a nőre Hotch.

- Egy ideig meglapulhatott, de most valami beindíthatta a folyamatot - egészítette ki Rossi.

- Úgy értitek, én, igaz?

- Valószínűleg igen - mondta ki Gideon mindannyiuk gondolatát.

- Hány embert ölt meg eddig? - Garcia hangja remegett.

Muszáj volt tudnia.

- A mostaniakkal együtt 23 férfit. Mindegyiket ugyanígy.

- Szent isten! Ez... nem...

A mondat sírásba fulladt. Beletúrt a hajába, megmarkolta, olyan erősen, hogy az már fájdalmat okozott. Próbálta lenyugtatni magát, de a légzése egyre szaporább lett, furcsán elmosódott körülötte minden, csak halványan hallotta a körülötte lévő emberek hangját, beszéltek hozzá, de nem tudott felelni rá. Végül elájult, a rátörő pánik teljesen maga alá temette.

Mikor magához tért, látta Derek aggódó arca fölé hajolni.

- Csakhogy felébredtél, kislány! - Halvány mosoly jelent meg párja arcán, de Penelope most ennek is örült.

- Semmi bajom - próbált meg felülni, de csak Morgan segítségével sikerült.

- Garcia, jobb lenne, ha most pihennél, a többieket még szeretném, ha bejönnének az irodába - adta ki az utasítást Hotch.

- De főnök!

- Semmi de, Garcia, hazaviszem - szólt Gideon.

- Rendben - egyezett bele.

- Holnap téged is várlak az irodában, Jason - nézett rá jelentőségteljesen Aaron.

A férfi bólintott. Mindketten látták, hogy Reid elhúzza a száját, majd kicsörtet a házból.

- Aztán tényleg pihenj - ölelte át Penelopét Derek.

- Úgy lesz - adott egy apró puszit az ajkaira Garcia.

Hazafelé menet bágyadtan bámult ki az ablakon. Egy ideig Gideon nem zavarta, de aztán megszólalt:

- Penelope, nem az ön hibája, hogy az az elmebeteg tehetetlen férfiakon éli ki a beteg fantáziáit.

- De mégis nekem gyilkol! Bocsánat, de most nem hinném, hogy bármilyen magyarázatot el tudnék fogadni. Sajnálom.

Nem szóltak többet, míg a házhoz nem értek. Jason a házhoz kísérte a nőt, és amíg az a kulcsot vette elő, körülnézett. Először semmi különöset nem látott, de aztán egy cetlit vett észre az ablakrésbe tűzve.

- Garcia!

- Igen?

- Egy üzenet.

A nő gyanútlanul vette el, aztán meglátta a lap alján lévő monogramot, és a szája elé kapta a kezét.

- Ő üzent.

- Mit akar?

Garcia remegő hangon olvasta az üzenetet:

„A jó öreg kopó megjelent, és ím, az új mű alapanyaga immáron készen áll. Fölötted egy emelet, a herceg elveszett."

G. P.

- De honnan tudja, hogy visszajött?

- Nagy valószínűséggel követett titeket. Szólok a többieknek az üzenetről.

- Mit jelenthet az a „fölötted egy emelet" ? Nem lakott soha fölöttem senki, a régi lakásom egyszintes volt, a mostaniban pedig csak mi lakunk.

- Lehet, hogy átvitten kell érteni.

A nő bizonytalanul nézett rá, szemében fáradtság tükröződött. Röviden elbúcsúztak egymástól. Egyedül maradt a gondolataival, a hálószobába ment, s a szekrénye aljából előkotorta a rég elfeledett dolgait tartalmazó dobozt. Hamar megtalálta, amit keresett, az aprólékosan kidolgozott, díszített pisztolyt, melyet ő készített neki. A golyókat is megtalálta, és megtöltötte a fegyvert, majd a táskájába tette.

- Erre szükség lesz - motyogta magának.

Ledőlt az ágyukra, és úgy ahogy volt elaludt. Néhány óra múlva telefoncsörgés ébresztette fel.

- I.. gen... - motyogta álmosan.

- Helló, Garcia! Bocs a zavarásért, csak egy játékkal kapcsolatban hívlak.

- Kevin, most nincs kedvem az ilyesmihez!

- Garcia, légy szíves!

- Na, jó, miről van szó?

A számítógépes játékok voltak az egyik gyengéje, és hiába nem akarta, ez mégis kapóra jött most, mert kirángatta a valóságból egy virtuális világba. A beszélgetés során Derek is megérkezett, mögé ült és átölelte, miközben hallgatta a beszélgetésüket. Azonban pár pillanat miatt megszakadt a vonal.

- Kevin, ott vagy még? Kevin? Úgy látszik, letette.

Morgan elhúzta a száját. Nem volt szokatlan ez Garcia volt párjától, a kapcsolatuk alatt is csinált ilyet.

- Rájöttél valamire azóta az üzenettel kapcsolatban? - kérdezte Derek komolyan.

- Nem, egyszerűen nem értem az utolsó mondatot. Nem tudom, mire vonatkozhat.

- Akkor majd rájövünk együtt. Gyere, zuhanyozzunk, aztán aludjunk egyet.

- Zuhanyozzunk? Együtt? Tudod, mi szokott kisülni ebből - nevetett Garcia.

A nap folyamán először tudott valaminek igazán örülni.

- Állok elébe - bökte oldalba játékosan a férfi kedvesét.

- Akkor gyerünk!




***






A kávé illata felélénkítette, és egy pillanatra elhessegette újra visszatérő, borongós gondolatait. Fölötted egy emelet, a herceg elveszett. Ez a mondat ismétlődött a fejében, de nem tudott rájönni, mit jelenthet, mire figyelmeztet.

- Hahó! Föld hívja Garciát! - lengette meg az ujjait kedvese arca előtt Morgan.

- Heh?

- Nagyon elgondolkoztál valamin.

- Én csak... Még mindig a gyilkos üzenetén gondolkozom.

- Ez jó jel, már nem a keresztnevén szólítod.

- Morgan, én...

- Semmi baj. Tessék, a kávéd. Jót fog tenni.

- Morgan, én csak... szóval...

Az erős karok szeretettel ölelték át.

- Shhhh... Nem kell mondanod semmit.

Belebújt az ölelésbe, de a biztonság- és nyugalomérzete csak egy pillanatig tarthatott.

- Garcia, Morgan, kezdünk!

JJ hangja túlságosan komoly volt ahhoz, hogy jót jelentsen. Penelope egy hatalmas gombóccal a torkában indult el a nő után, Derek bátorítóan megszorította a kezét. Érezte, hogy ennek ellenére a kávéspohárra rászorul a másik keze.

- Eszébe jutott valakinek valami használható gondolat tegnap óta? - kérdezte rögtön Hotch, mikor beértek a tárgyalóba.

- Sajnos semmi, főnök - hajtotta le a fejét Garcia.

- Azt hiszem, én már rájöttem - nézett körbe szomorúan JJ. - Új áldozatunk van.

- Ki az? - Garcia félt a választól.

- Sajnálom, Garcia, Kevin Linch az.
From:
Anonymous
OpenID
Identity URL: 
User
Account name:
Password:
If you don't have an account you can create one now.
Subject:
HTML doesn't work in the subject.

Message:

 
Notice: This account is set to log the IP addresses of everyone who comments.
Links will be displayed as unclickable URLs to help prevent spam.

April 2014

S M T W T F S
  12345
6789101112
131415161718 19
20212223242526
27282930   

Style Credit

  • Style: Seelie for Ciel by nornoriel

Expand Cut Tags

No cut tags
Page generated Jul. 28th, 2017 04:43 am
Powered by Dreamwidth Studios