luthienlovemagic: (Femslash)
[personal profile] luthienlovemagic
Cím: Skorpió szeme
Téma: nyár – akció, kaland, vérfürdő (bár ez elhanyagolható)
Kulcs: Afrika és a Piramisok.
Figyelmeztetések: erőszak, szereplő halála, AU, esetlegesen OOC karakterek (főleg Perselus), vallási hiedelmek, keleti mágia, nemi erőszak kezdemény
Korhatár: 16+

Műfaj/kategória: romantikus-komédia, dráma, akció-kaland, fantasy, kisregény
Leírás: A végső csatában mind Voldemort, mind Harry elveszti a varázserejét. Míg Harry el tudja fogadni, addig a Nagyúr erre nem képes, és megmaradt csatlósaival mindent megmozgat, hogy erejét visszaszerezze és bosszút álljon. Ezen terve közben Egyiptomba jut, ahol segítőkre talál. Dumbledore Perselus Pitont bízza meg a sötétmágus megállításával. De Egyiptomban a bájitalmesterre nemcsak Voldemort vár, hanem egy olyan személy is, akitől legutóbb viharos körülmények között búcsúzott el.
Kikötés: a Harry Potter könyvek világa J. K. Rowling tulajdona, a jogokat csak ő és az általa meghatalmazott társaságok birtokolják. Nekem semmilyen anyagi hasznom nem származik a történet megírásából.
Megjegyzés: A történet figyelembe veszi a 7. könyv történéseit, bár Perselus és Dumbledore élnek, a horcruxok egy része pedig még mindig létezik. Perselus családi háttere is teljesen más, de erről bővebben az első fejezet végi magyarázatban olvashattok. A végső csata a történetben 2001-ben volt, nem pedig 1998-ban. A történet 2006-ban játszódik, kb. június végén – július elején, zömében Egyiptomban.



7. fejezet

A két felderítő óvatosan közeledett a várakozó csapathoz. Az előző balul sikerült szabadítási kísérlet után megfontolt taktikát alkalmaztak.
– Mi a helyzet? – kérdezte rögtön Bill, mikor Nofertari és Nebet visszaértek.
– Csak öt őr van kinn, a többiek a ceremónia teremben és az oda vezető főfolyosón tartózkodnak. A keleti hátsó folyosó a legsebezhetőbb, ott a legkevesebb az őr, de a hely omlásveszélyes – összegezte Nofertari.
– Ott a legjobb az esélyünk a bejutásra, onnan nem számítanak ránk – húzta el a száját Perselus.
– Ez igaz – értett egyet Bill. – Indulunk! – Nebet és Nofertari mutatták nekik az utat.
Az öt külső őrt könnyen sikerült elkábítaniuk és megkötözniük.
– Remélem, ez nem valamiféle csapda – morfondírozott Perselus.
– Akárhogy is, most nem fogunk meghátrálni – indult meg elszántan a keleti folyosó felé Nofertari.
Perselus követte.
A folyosó, amire beértek, csak egyembernyi széles volt, így csak libasorban tudtak haladni. A mennyezetről por és némi törmelék pörgött le eléjük, jelezve, hogy bármelyik pillanatban rájuk omolhatott a járat. Szerencsére hamarosan egy jobb állapotban lévő folyosószakaszra értek.
– Furcsa, hogy itt sincsenek őrök – jegyezte meg Perselus.
– Én gyanítom, miért – kommentálta a megjegyzést Bill, megengedve magának egy halvány mosolyt. – Ara detego! – A varázslat nyomán egy hártya jelent meg előttük, melynek közepén a távolba vesző, cikkcakkos védőnyaláb húzódott, ami valószínűleg a szertartás helyszínén végződött. – Ez egy nagyon bonyolult rendszer – csóválta a fejét Bill.
– Igen – értett egyet vele kedvese –, és most nincs időnk arra, hogy megtörjük, több órába telne.
– És valószínűleg nem tudnánk megcsinálni észrevétlenül – egészítette ki Weasley.
– Akkor hogyan tovább? – érdeklődött Perselus, akinek nagyon rossz előérzete lett Bill vigyora láttán.
– Hát, falat mászunk – mutatott Meriibré a plafonra. – A mennyezet közelében van egy vészkijárat, hogy szükség esetén a bennlévők menekülni tudjanak ebbe az irányba is. Ezt azért hagyták itt, mert ennek a csapdafajtának a megszűntetése sok időbe telik. – A professzor igazat adott a nőnek.
– Mindenki vegye fel a mágikus tapadókorongokat, és szedjétek elő a mágikus kardokat – adta ki az utasítást Bill. – Idebent csak végső esetben használhatunk fegyvert, mert az épület nagyon instabil, a kinti ellenfeleinkkel ellentétben, itt biztos mágikus szablyát vagy kardot használnak majd – fejezte be William.
A csapat a lábukra és a kezükre rögzített mágikus tapadó eszközökön elindultak felfelé. Perselus szitkozódott.
– Ha ezt túlélem, akkor emlékeztessen rá, hogy soha többé ne menjek magával sehová, Weasley – jegyezte meg mászás közben.
– Csak nem megijedt, professzor? – kérdezte Nofertari.
– Nem, csak épp rühellem a magasságot.
– Akkor ne nézzen le – tanácsolta Bill.
– Azon leszek, elhiheti.
Lassan araszolva haladtak a plafonon, ügyelve arra, hogy ne érjenek hozzá a hártyához. Szokatlan volt, várták a csapdát. Perselus megtorpant.
– Ez nagyon is gyanús, támadniuk kellene.
– Talán nem akarják, hogy véletlenül pont ők indítsák be a riasztót – találgatott Meriibré. – De most nincs időnk gondolkodni, haladjon előre. A járat hamarosan kiszélesedik, és jobbra fordulva már a főjárat felett leszünk, ott egy bemélyedésben végigmehetünk a szentélybe. Ezen a részen valószínűleg már nem lesz alattunk a hártya, csak a jelzőcsík – magyarázta a fiatal régész.
– Remélem, olyan könnyű lesz, mint ahogy ezt most elmondta – biccentett felé Perselus, majd továbbindult. A bájitalmester balsejtelmei beigazolódtak. Bill és Nofertari már biztonságosan elérték a bemélyedést, mikor meglepték őket.
– Menjenek! – kiáltotta nekik Perselus. – Majd mi feltartóztatjuk őket! – Ő, Meriibré, Nebet és még ketten ottmaradtak. Öten voltak öt ellen, a többiek Billék után indultak. Az őrök előhúzták szablyáikat, és ők is így tettek a speciális kardokkal. A mágia kéken villant fel körülöttük, vibrált, ahogy a fém összecsapott a fémmel.
– Nem is megy rosszul a vívás magának, professzor! – kiáltotta oda Meriibré, aki könnyűszerrel sakkban tartotta ellenfelét.
– Ez csak a kötelező vívóedzéseknek köszönhető, amiket apám annak idején rám tukmált! – kiabált vissza két csapás között. Fejjel lefelé, tapadókorongokkal nehéz volt lépést tartani az ellenfelével, de hála a magukra szórt speciális bűbájnak, nem érezték a fejjel lefelé lógással járó kellemetlenségeket.
Ahogy telt az idő, egyre jobban belejött, aztán beerősített. – Nincs most erre idő – lökött egyet ellenfelén, aki kissé megcsúszott. Ezt a szünetet kihasználva Perselus nagymennyiségű mágiát kezdett áramoltatni a kardjába, majd lecsapott. A támadásának köszönhetően eltörte ellenfele kardját, és levágta egyik karját, az arab férfi nem tudott védekezni az erős energia löket ellen, a mélybe zuhant. Ugyanebben a pillanatban egyik társuk ugyanígy járt, de a másik három ellenfelüket sikerült ártalmatlanítani, elkábították, megkötözték, majd a földre lebegtették őket pórul járt társuk mellé. Meriibré lemászott csapatuk tagjához, de sajnos Mohamed már nem élt. Szomorúan csatlakozott a többiekhez, és elindultak Billék után.
Éppen jókor érkeztek ahhoz, hogy láthassák, miként hurcolják be Hermionét. A nőn gyönyörű ezüst ruha volt, ami kísértetiesen hasonlított a Szelé által viseltre. Arca sápadt volt, és némi kétségbeesés is kivehető volt rajta.
– Csakhogy ideértetek – súgta oda Nofertari.
– Mohamed meghalt – közölte velük a hírt Nebet.
Perselus megérezte a vállán Szelé érintését.
– Tudod, mi a dolgod, gyermekem – szólt fátyolos hangján. – Végig itt leszek veled, ezt ne feledd!
A bájitalmester nem válaszolt, elővette erszényéből a Skorpió szemét, és az ellenigézetet.
– Bill, szükségem lesz a segítségére. El kell terelniük az őrök figyelmét, hogy észrevétlenül odalopózhassak – kérte Perselus.
– Értettük. Gyertek utánam! – utasította a többieket Bill.
Miközben a csapat többi tagja az őrökkel volt elfoglalva és jobbra indult, addig a fekete hajú férfi balra fordult, és észrevétlenül közelebb lopózott az áldozati helyhez az egyik kőoszlop takarásában. Várnia kellett, mert az igézetet a ceremónia egy bizonyos szakaszában olvashatta csak fel. Látta, hogy Hermionét a kőasztalra kötözik, majd mikor a két vezér hátat fordított neki, egy pillanatra kihajolt. Találkozott a tekintetük, a nő szemében újra fellobbant a remény lángja. Azonban sokáig nem lankadhatott Perselus figyelme, mert a Setmesz vezére beszélni kezdett.
– Barátaim, ma feltámad istenünk! Set ma újra eljön, és megjutalmazza hűséges híveit! – Éljenzés tört ki a teremben, Perselus érzékelte, hogy Billék a háttérben egyre több őrt ártalmatlanítanak, de ez szerencsére se Setmesznek, se Voldemortnak nem tűnt fel, így a vezér folytatta. – Holnaptól a miénk lesz a világ! – Voldemort gúnyosan nézett össze embereivel erre a mondatra.
A két vezér egyszerre kezdte el olvasni az óegyiptomi szöveget, ki-ki a saját részét.
– Sötétség árnyai, kik a nap halálakor és az új nap kezdetekor fogantok… – kezdte Voldemort.
– Sötétség árnyai, kik kebletekre öleltétek a pusztítás gyermekét… – kezdte Setmesz.
– … lépjetek elő, hozzátok vissza az elveszett energiát…
– … adjátok vissza az elveszett lelket…
Ezen a ponton Hermione mágiája vibrálni kezdett, örökre elhagyni készülve a testét, az energia megindult Voldemort felé, közben Hotep lépett az emelvényhez, egy kést tartva a kezében, hogy a megfelelő időben átdöfje a nő szívét – itt volt az ideje a cselekvésnek. Közben a megidézett Set és követői is manifesztálódni kezdtek, groteszk szellemekként lebegve a halandók fölött, energiát akarva az újjáéledéshez. Perselus nem várhatott tovább, kidugaszolta Szelket bájitalát, és másik kezében az ellenigézetet tartalmazó pergamennel előre lépett.
– Fény urai, kik szolgái vagytok a védelem istennőjének, töröljetek el mindent, mi nem természetes, akadályozzátok meg az elveszet energiák és lelkek visszajövetelét. Töröljetek el minden kapcsolatot az összetört darabok között. Szelket nevében eltörlök minden sötétséget! – Miközben olvasott, a Skorpió szeme kinyílt, és a zöld folyadék kiáramlott, közrefogva a két vezért.

***

Amint Perselus a varázslat végére ért, a világ több pontján lélekdarabok sikoltottak föl, küzdve a fennmaradásukért, de nem volt energia, mely mesterükhöz kötötte volna őket, megakadályozva pusztulásukat, így Hugrabug kelyhe és Hollóháti diadémja, valamint Nagini is megszabadult a beléjük zárt tehertől, ahogy egy huszonhat éves fiatalember is. Harry Potter hangos kiáltással riadt fel ágyából a homlokát szorítva.
– Mi történt, Harry? – rázta meg Meredith a férfit kétségbeesetten.
– Nagyon fáj – nyögte Harry, majd ájultan hanyatlott vissza az ágyba.
Meredith látta a férje homlokán vérző sebet. Fehér rongyokat és egy langyos vizes lavórt varázsolt oda, és borogatni kezdte a sebet. A férje teste görcsbe rándult a fájdalomtól. Már azon volt, hogy egy fájdalomcsillapító főzetet ad a férfinak, de aztán a görcs hirtelen elmúlt. Letörölte a maradék vért Harry homlokáról, és amit látott, az meglepte. A sebhely eltűnt, és a helyén nem volt szinte semmi, csak egy horzsolásszerű nyom. Pár perc múlva Harry kinyitotta a szemét.
– Hol… vagyok? Mi történt? – kérdezte.
– A sebhelyed fájni és vérezni kezdett, de most már minden rendben, sőt… Harry… A heg…
A férfi a homlokához kapott, és nem érzett semmit.
– Ez lehetetlen! Eltűnt! Ez… – lehunyta a szemét és koncentrálni kezdett. – Nem érzem őt.
– Úgy érted…
– Nem érzem Voldemortot.

***

Bella és a másik három halálfaló meg akarták akadályozni Perselust, hogy felolvassa az igézetet, de Szelé láthatatlan pajzsként védte őt, hárítva az összes felé irányuló támadást. Hermione is észrevette az avatárt, és Perselus hangjával együtt az övét is hallani vélte, lágy hangja visszhangzott a bájitalmester szavai nyomán.
– Nincs idő a bámészkodásra, mert most megdöglesz – szólalt meg a nő fölött egy gúnyos hang, és már lendítette is a kést Hermione szíve felé.
– Aki megdöglik, az te leszel! – Nofertari még idejében döfte át Hotep szívét. A testet félredobta, és kiszabadította Hermionét, aki röviden megölelte. – Tessék! – nyújtotta át barátnőjének a pálcáját és egy kardot a fiatal átoktörő, pont akkor, mikor Perselus végzett az igézettel. Ebben a pillanatban az energia végigsüvített a termen, lesodorva a lábáról mindenkit. Hermione lesodródott a kőasztalról Nofertarival együtt, a két vezér kezében lángra kapott az átkozott olvasattal teli tekercs, a zöld bájital pedig lángra lobbantotta őket. Felordítottak.
– Ez lehetetlen! Nem! – kiáltotta még Voldemort, majd porráégett a Setmesz vezérével együtt. Ebben a pillanatban kitört a káosz, a terem falai megremegtek.
– Ki kell innen jutnunk! – kiáltotta Perselus.
– Majd én feltartóztatom őket – szólt Szelé.
– Köszönök mindent! – kiáltotta neki Perselus.
– Kinek köszönget, professzor? – kérdezte értetlenül Nofertari, aki a mágiavesztéstől legyengült Hermionét támogatta.
– Nem érdekes. Gyerünk!
Elindultak, de ekkor Greyback elragadta Hermionét.
– Ő az enyém!
– Súlyos nagy tévedés! – kapta el a vérfarkast hátulról Bill, aki így kénytelen volt elengedni Hermionét, akit Perselus zárt a karjaiba, miközben harc kezdődött Fenrir és a Weasley fiú között.
– Jól nézel ki ebben a ruhában – szólt Perselus.
– Pedig pocsékul érzem magam. Egy fürdő jólesne – mosolygott rá a nő.
– Ahhoz előbb még ki kell jutnunk. Tudsz járni? – kérdezte a bájitalmester.
– Nem igazán – suttogta a nő.
– Akkor viszlek. – A férfi épp felemelte volna, mikor Bella hangját meghallották.
– Ava… – próbálta meg kiszórni Perselusra a halálos átkot a halálfaló nő, de ekkor Set egyik félig feléledt követője elkapta, és teljesen kiszipolyozta, Geyback, Rodolphus és sokan a Setmesz embereiből is ugyanígy jártak. A templom most már vészesen remegett.
– Tűnjünk el innen, vagy ránk omlik az épület, vagy ami ennél is rosszabb, kiszívják az életerőnket – kapta a karjaiba Hermionét, és indult meg a kijárat felé. A többiek követték, Szelé pedig fedezte a menekülésüket.
– Gyanítom, nem látjuk őt többé – jegyezte meg Hermione Szelére utalva.
– Most feláldozza magát értünk, ahogy mondta nekem. – Piton szorosabban szorította magához a nőt, és még gyorsabb iramra kapcsolt.
Kijutottak a templomból.

***

A Luxori lakosztály a Nílusra nézett, aminek ablakán Perselus elmélázva bámult ki. Észre sem vette, hogy a lúdtollpennáról a pergamenre csöppen a tinta, annyira belefeledkezett a gondolataiba.
– Min töprengesz? – érintette meg egy puha kéz a vállát. Piton ijedten kapta Hermione felé a fejét.
– Csak az öcsém levelén töprengek. Úgy döntött a családjával, hogy Angliába költöznek, és most munkát keres – foglalta össze Perselus.
– Ezen könnyen segíthetünk, hiszen a Roxfortban most ürült meg egy bájitaltan tanári állás – mosolygott rá huncutul Hermione.
– Igazad van, tartozik ezzel a kis szívességgel Dumbledore. A felmondásommal együtt ezt a kérésemet is csatolni fogom – mosolyodott el ő is.
– Azt jól teszed, mert egy darabig nem engedlek el a közelemből – fonta köré a karjait a nő.
– Ezt ajánlom is – kapta ölbe Perselus, és indult meg vele a fürdő felé.

***


Ahhoz a három évvel ezelőtti esős naphoz képest most hét ágra sütött a nap. Harry a felesége kezét fogva nyugodtan sétált a birtokhoz vezető, gondosan karbantartott ösvényen. Az ikrek izgatottan rohangáltak előttük egymással fogócskázva.
Harry elmosolyodott.
– Nem gondoltam volna, hogy valaha beteszem a lábamat a Piton-birtokra – jegyezte meg még mindig hitetlenkedve.
Meredith belecsípett a karjába.
– Aú!
– Most már elhiszed? – mosolygott rá Mrs. Potter a férjére.
– Igen, de még mindig megdöbbentő, hogy Hermione Pitont választotta – tette még hozzá Harry.
– Ugye hihetetlen? – csatlakozott hozzájuk egy hang. – Szevasz, haver! Jó hogy végre ideértetek! – Ron volt az, vidáman intett nekik.
A fekete hajú férfi beszédbe elegyedett vele, közben Meredith a gyerekek után nézett.
– Hihetetlen, mi? – folytatta Ron. – Nem hittem volna, hogy ők ketten fogják legyőzni Voldemortot. Elképesztő! – lelkendezett.
– Igen, Hermione csodálatos – értett egyet Harry is –, bár el kell ismerni, hogy Piton nélkül nem ment volna.
A vörös hajú férfi erre csak grimaszolt, és morgott valami „meglehet” félét, de ekkor felhangzott a szertartás kezdetét jelző csengettyű, amit az egész birtok területén hallani lehetett, így mindketten elindultak a lugas felé.
Lassan mindenki leült a székére, Harry is elfoglalta a helyét a felesége és gyerekei mellett. Az első sorban a Piton család tagjai ültek, mind fekete hajúak, fekete szeműek, szigorú, nemesi vonásúak, akár csak Piton maga, a másik oldalon szintén az első sorban a Grangerek ültek, erős kontrasztot alkotva a sötét hajú családdal. Mind vidáman mosolyogtak, Mrs. Granger már most a könnyeit törölgette örömében. Ez a jelenet mosolygásra késztette Harryt.
Tekintete a lugas előterére tévedt. Végignézett a széksorok előtti emelvényen, az előtte álló faragott boltíven, a faragványokat díszítő fehér skorpiómintákon. A fehér skorpiólábak fonatot alkottak a boltíven az összetartozást jelképezve. Hamarosan megjelent a szertartást vezető eskető varázsló, majd Piton, aki óegyiptomi szabású fehér-ezüst dísztalárt viselt, végül felhangzott a jól ismert esküvői induló, és megjelent a vörös szőnyeg bejáratánál Hermione. Harry hátrafordult, és látta, hogy mindenki más is így tesz. Barátnője gyönyörű volt a fehér-ezüst díszítéses, óegyiptomi szabású mennyasszonyi ruhában, és a hozzá tartozó fejdísz pontosan harmonizált Perselusszal, mintha a másik fele lenne. Az apjába karolva vonult végig a hófehér székek között, rámosolyogva a vendégekre. Mrs. Granger sírása felerősödött, ahogy a boltívekkel övezett pulpitushoz értek. Mr. Granger Piton kezébe adta lánya kezét, majd leült felesége mellé, és csitítólag átkarolta. Harry látta, hogy barátnője szemébe is könnyeket csal a jelenet.
A szertartásvezető pár szóval megnyitotta az ünnepséget, majd elkezdte a szertartást. Az ősrégi esketőszavak két nyelven hangoztak el, angolul és egyiptomiul, hogy az ifjú pár mindkét nyelven és mindkét ország varázslótörvényei szerint megpecsételhesse szerelmét. Mindenki szívét átitatták az ősi, nemes szavak, örömmel töltötték el őket. Harry önkéntelenül is megszorította felesége kezét, a puha kéz pedig visszaszorított.
A szertartás végeztével elkezdődött a hajnalig tartó tánc, egy idő után a gyerekeket hazavitték, és Meredith anyjára bízták. Végül a nap első sugaraival az ifjú pár elbúcsúzott a vendégektől, és egy zsupszkulcs segítségével visszatért az otthonába. Harry sokáig nézte azt a helyet, ahol pár perccel azelőtt még a friss házasok álltak. Meredih gyengéden a hátára simította a kezét.
– Nem lesz semmi baj, soha többé – szólt halkan Meredith. – Gyerünk haza!
Harry rámosolygott. Kézen fogva indultak el a birtok határa felé, hogy Meredith hazahoppanálja kettejüket.

Vége

Lábjegyzet:
Ara detego: latin, jelentése: a védelem felfedése.
From:
Anonymous
OpenID
Identity URL: 
User
Account name:
Password:
If you don't have an account you can create one now.
Subject:
HTML doesn't work in the subject.

Message:

 
Notice: This account is set to log the IP addresses of everyone who comments.
Links will be displayed as unclickable URLs to help prevent spam.

April 2014

S M T W T F S
  12345
6789101112
131415161718 19
20212223242526
27282930   

Style Credit

  • Style: Seelie for Ciel by nornoriel

Expand Cut Tags

No cut tags
Page generated Sep. 22nd, 2017 04:25 am
Powered by Dreamwidth Studios