luthienlovemagic: (jpop)
[personal profile] luthienlovemagic
Cím: Ölelés
Író: Luthien Lovemagic
Műfaj: angst, one-shot
Fandom, páros: Jpop, Jin x Kame
Korhatár: 12
Jogok: Nem az enyémek.
Figyelmeztetés: nincs, elég ártatlanka lett
Tartalom: Jpop, Jin x Kame párosítású történet. Ha nagyon akarod a másikat, az a visszájára sülhet el, de a megbocsátásra mindig van remény.

A történet II. helyezést ért el a Rising Sun Valentin-napi kihívásán.



Ölelés


A kapott információ hatására kipattant az ágyból, és vészes gyorsasággal öltözködni kezdett. Felkapta magára az első keze ügyébe kerülő farmert, pólót és pulóvert, majd kiszáguldott az előszobába, és kapkodva magára rántotta a bakancsát meg a kabátját. Hanyagul a nyakába kanyarította a sálat, és kilépett az ajtón. Egyszerre borzongott meg az izgatottságtól és a hidegtől. Amúgy is kócos haját még jobban összekuszálta a szél, de most nem törődött ezzel. A zsebébe vágta a kulcsát, és elindult, de nem jutott messzire, mert hirtelen összeszorította a gyomrát a rossz érzés. Megrohanták a fájdalmas emlékek, amiket a hír hallatán teljesen elfelejtett, és amik most majdnem visszafordulásra késztették. Rájött, hogy nem mer szembenézni a férfival, nem hitt benne, hogy a másik valaha is megbocsátana neki, és biztosan nem örülne, ha ő lenne az első, akivel a hazaérkezése után találkozik.

Sóhajtott. Most vette csak észre, hogy elindult az utcán, miközben kavarogtak fejében a gondolatok. Megtorpant, amikor pár nevetgélő lány haladt el mellette, mindegyiknél vörös, szív alakú lufi volt, amin a „Valentine’s Day” felirat kegyetlenül felhívta a figyelmét a dátumra. Amikor a Johnny’stól felhívták, nem tudatosult benne, hogy milyen nap van, csak most, mikor meglátta a kamaszokat, majd egy összeölelkező, kipirult arcú párt. Összefacsarodott a szíve, és elindult a legközelebbi taxi felé. Tántorogva beesett, és enyhén remegő hangon mondta meg az úti célját. Menet közben nem tudott gondolkodni, kavargó massza töltötte ki a fejét, szinte révületbe taszítva őt. Hirtelen azt sem tudta, hol van, mikor a sofőr csikorgó kerekekkel lefékezte a kocsit a reptér előtt. Ijedtében majdnem ugrott egyet. A taxis erre horkantott, mert nagyon félreértelmezte Kame reakcióját.

Mi van? Tán nincs magánál pénz? – szegezte neki a kérdést gúnyosan.

Kame ekkor nézett végig először magán, és rögtön megértette, mi baja a taxisnak. Zilált öltözéke nem tett túl bizalomgerjesztő benyomást.

Bocsánat, uram! Azonnal! – Kotorászni kezdett a zsebében, és mikor megtalálta a pénztárcáját, megkönnyebbülten sóhajtott. Még szerencse, hogy általában nem veszi ki a kabátja belső zsebéből.

Odaadta a kért összeget, majd elindult az épületbe. Nem jutottak el hozzá a repülőtér zajai, csak egy mondat zakatolt a fejében szüntelenül:

Soha többé nem akarlak látni!

Ezzel búcsúzott tőle Jin, mielőtt felszállt volna az Amerikába tartó repülőre, ahová nem csak a tanulás vitte. Kame maga űzte idősebb társát olyan messzire, mert nem bírt magával. Határtalan vágy. Ez jellemezte őt akkoriban, annyira akarta a másikat, hogy nem foglalkozott Akanishi érzéseivel, csak a saját szükségleteivel, és még azelőtt elijesztette magától, hogy bármi igazán elkezdődhetett volna. Önző volt, és ezt szerette volna jóvátenni. Szerette volna újrakezdeni.

De mi van, ha tényleg nem akar látni téged? – szólalt meg a belső hangja.

Számomra ez elképzelhetetlen – válaszolt a baljós sugallatra halkan suttogva.

Megállt, mert a várócsarnokba ért. Kémlelni kezdte a kavargó tömeget, hogy meglátja-e valahol barátját. Fél óra is eltelt, és már kezdte azt hinni, hogy átverték, mikor észrevette őt. Makulátlan frizura és öltözék, jobbjában a kézitáskája és a kabátja, a baljával pedig a bőröndöt húzta. Tekintete összeakadt Kamééval. Egyre nagyobb döbbenet tükröződött a szemeiben, ahogy közeledett felé, és még valami, de azt nem tudta meghatározni. Talán megvetés? Kazuya azt hitte, egyszerűen elsétál mellette, de Jin nem ezt tette. Ledobta a csomagjait és a kabátját, majd olyan szorosan ölelte át, hogy majd összeroppantották a karok. Aztán nedvességet érzett a nyakán: az idősebb férfi sírt. Nem értette. Fel kellett volna pofoznia, ehelyett egyszerűen átölelte, és úgy kapaszkodott belé, mint egy mentőövbe.

Nagyon hiányoztál – hallotta a suttogó szavakat.

Nem tudott megszólalni, csak egyszerűen viszonozta az ölelést, beszívta a másik illatát, és egyszerűen nem engedte el. Jin még szorosabbra vonta körülötte a karjait, és a vállába temette az arcát. Nem szóltak, csak álltak összeborulva, a béke és megbocsátás körüllengte őket.

Vége

April 2014

S M T W T F S
  12345
6789101112
131415161718 19
20212223242526
27282930   

Style Credit

  • Style: Seelie for Ciel by nornoriel

Expand Cut Tags

No cut tags
Page generated Sep. 21st, 2017 05:26 pm
Powered by Dreamwidth Studios