luthienlovemagic: (HP slash)
[personal profile] luthienlovemagic
Eredeti cím: Damaged
Magyar cím: Összetörve
Írta: BloodRedEnd
Fordította: Luthien Lovemagic
Átnézte: Locutus, herika
Korhatár: 18
Műfaj/kategória: dráma, romantikus
Figyelmeztetések: slash, erotikus tartalom, erőszak, durva nyelvezet, AU
Link az eredeti műhöz:
http://www.fanfiction.net/s/2438137/1/Damaged
Fordító megjegyzése: Minden jog J. K. Rowlingot és a mű íróját illeti. A mű fordítására és közzétételére engedélyt kaptam.
Tartalom: Harry egy autóbaleset következtében deréktól lefelé lebénul, és egy mugli kórházba kerül. Perselus kapja a feladatot, hogy helyrehozza Harryt. Vajon mi történik, ha megtanulnak kijönni egymással?


2. fejezet


Néhány nappal később Harry hallotta, hogy több ember lép be a szobájába. Mivel a merevítő nem engedte, hogy megmozdítsa a nyakát, így, amennyire csak tudta, a tekintetét fordította feléjük. Dumbledore volt az, valamint Tonks és Mordon, a sort McGalagony és − Harry bosszúságára − Piton professzor zárta. Mind nagyon furcsán néztek ki mugliruhában.

− Hagyjanak békén – mondta. A hangja rekedt volt, mivel rég nem használta.

− Jellemző, Potter. Visszautasítja a segítséget, mikor látszik, mennyire szüksége van rá. Mi a baj, Potter, nem képes elviselni, hogy gyengének látják? – jegyezte meg gúnyosan Piton. Harry behunyta a szemét, nehogy kicsorduljanak a könnyei. Utálta magát, amiért így reagált, de a baleset óta az érzelmei teljesen kicsúsztak az irányítása alól.

− Elég legyen, Perselus! Mi történt, Harry? – kérdezte Dumbledore szomorúan. A legtöbb embert zavarta a hatalmas fém hátmerevítő. Vagy ha az nem is, akkor a nagy seb a fedetlen mellkasán, ahol bevezették a csöveket az összeesett tüdejébe.

− Vernon részeg volt – válaszolta Harry. Látta rajtuk, hogy nem elégedettek a válaszával.

− Mi van a hátadon? – kérdezte Tonks. Harry nem válaszolt, csak bámulta a plafont.

− Nos, Potter, felkel, hogy elmehessünk, vagy lyukat bámul a mennyezetbe? – kérdezte Piton sötét tekintettel.

− Nem tudok – válaszolta Harry.

− Mit nem tudsz, Harry? – tudakolta Tonks. Harry nem felelt, és ők is hallgattak egy sort. A csendet azonban megtörte a kórterem nyíló ajtaja.

− Üdv! Önök Harry barátai? – érdeklődött egy új hang. Jeremy volt az.

− Úgy is mondhatjuk – felelte Mordon.

− Csak beadom a gyógyszereit, aztán elmegyek – mondta az ápoló, miközben Harry ágyához sétált. Harry kinyitotta a száját, és Jeremy beadta a gyógyszereit egy kis vízzel, hogy könnyebb legyen lenyelni.

− Van még bármire szükséged, Harry? – kérdezte Jeremy. Harry nem reagált, így a másik sóhajtott és ellépett mellőle.

− Elnézést, Mr… − kezdte Dumbledore, mielőtt a férfi elhagyta volna a szobát.

− Csak hívjon Jeremynek. Harry egyik ápolója vagyok – szólt Jeremy.

− Nos, akkor, Jeremy, el tudná mondani nekünk mi történt az ifjú Harryvel? Úgy tűnik, nem akar beszélni róla – jegyezte meg Dumbledore.

− Nem hibáztatom érte. Harry, nem gond, ha elmondom nekik? – puhatolózott Jeremy. Harry nem válaszolt, mire az ápoló sóhajtott.

− Biztosíthatom, hogy rendben van. Harry iskolájának az igazgatója vagyok, és most, hogy Dursleyék immár nem viselhetik gondját, én lettem a gyámja – mondta Dumbledore.

− Akkor jól van. Röviden vagy hosszan mondjam? – kérdezte Jeremy.

− Talán a hosszú verzió lenne a legjobb – felelte Dumbledore.

− Csaknem egy hónappal ezelőtt autóbalesetet szenvedett. A nagybátyja ittas volt, és áthajtott a másik sávba. Egy kamion beléjük ütközött az utas felöli oldalon, ahol Harry ült. Eltört két bordája, az egyik átszúrta a tüdejét, ami ezért összeomlott, de már rendbe hoztuk. Lehet, hogy egy ideig nehezebben fog lélegezni, de egyébként rendben lesz. Az egyik lába eltört, de helyre tették, és már majdnem meg is gyógyult. A gerincvelő sérülése a legrosszabb, az idegek elszakadtak. Attól tartok, deréktól lefelé megbénult. Amíg a háta meg nem gyógyul, a kórházban marad, ami akár több hónapba is beletelhet. Ezalatt nem engedhetjük, hogy mozogjon, ezért viseli ezt a fém merevítőt. Az ittas vezetés ügyében érdeklődő nyomozók jöttek rá, hogy a rokonai elhanyagolták őt, ahogy azt már nyilván önök is tudják – magyarázta Jeremy fojtott hangon.

− Elhanyagolták? – kérdezte Piton epésen.

− Úgy tűnik, nem kapott megfelelően enni, és minden ruhája használt volt, amik nem illettek rá. A hálószobája ajtaján számtalan lakatot találtak, nyilván azért, hogy bezárva tarthassák. Időnként fizikai munkára kényszerítették. Amikor behozták ide a baleset után, kevesebb, mint száz font* volt a súlya, de még nem tudjuk, hogy ez hatással van-e a gyógyulás mértékére. – Harry figyelmen kívül hagyta a döbbent sóhajokat. – A nagynénjét és a nagybátyját kiskorú veszélyeztetésével vádolják. Ha kívánják, magukra hagyom önöket Harryvel, bár attól tartok, néhány hébe-hóba elejtett furcsa mondatnál nem beszél többet. – Dumbledore biccentésére elhagyta a szobát.

− Nymphadora, ha lennél olyan kedves, hoppanálj el a Szent Mungóba, és hozz egy gyógyítót Harrynek – szólt Dumbredore, miközben bezárta a kórházi szoba ajtaját. Tonks biccentett, majd gyorsan dehoppanált.

− Harry, ez mind igaz? – kérdezte Dumbledore.

− Mi? Hogy mindvégig az orra előtt bántalmaztak? Hogy Vernon egy őrült alkoholista? Hogy egy istenverte nyomorék vagyok? – fakadt ki Harry keserűen. Szinte érezte, hogy a szobában mindenki összerezzen.

− Sajnálom, Harry. A házon lévő vérvédelem távol tartotta Voldemortot és a halálfalóit. Sohasem gondoltam volna, hogy a saját rokonaiddal szemben is védelemre szorulsz – védekezett Dumbledore szomorúan. Hamarosan Tonks és a gyógyító a szobába hoppanáltak a Szent Mungóból. Dumbledore gyorsan beszámolt Harry sérüléseiről a férfinek.

− Attól tartok, egy ilyen régi sérülésnél nem tudom rendbe hozni a bénulást. A gerincvelő sérülései még a legjobb körülmények között is igen bonyolultak. Mivel részben már mugli módon meggyógyult, nem tudom rendbe hozni az idegeket. Viszont a csigolyáit és a többi sérülését meg tudom gyógyítani, hogy legalább mozogni tudjon – tájékoztatta őket a gyógyító. Dumbledore biccentett, majd Tonks és Mordon kimentek a szobából, hogy hozzanak egy mugli orvost. Harryt letaglózta az a hír, hogy minden úgy marad, mint volt. Jellemző. A varázslat annyi mindent képes eltüntetni, de ritkán tudja visszaadni őket.

Amíg a gyógyító dolgozott, kerítettek egy mugli orvost, nyilvánvalóan egy olyat, aki mugli születésű volt, vagy kvibli, vagy legalábbis tudott a varázsvilág létezéséről, hogy eltávolítsa a merevítőt, így a gyógyító helyrehozhatta Harry hátát. Néhány memóriatörlő varázslatot végeztek el az alkalmazottakon, hogy elfelejtsék Harryt, és a csapat elhagyta a kórházat. McGalagony egy tolószékben tolta Harryt.

Egy nyilvánvalóan megbűvölt csillogó fekete autóhoz vitték. Szégyenszemre Piton emelte ki a kerekesszékből és tette az autóba, majd beült mellé. McGalagony a másik oldalán foglalt helyet. Dumbledore és Mordon elöl ültek Tonksszal, aki vezetett. Harry kissé kényelmetlenül érezte magát Piton professzor mellett, de észrevette, hogy nem tud mozogni. Rájött, hogy egyáltalán nem érzi a lábát. Néhányszor megbökte a lábát, de megborzongott, amikor semmit nem érzett.

− Mit csinál, Potter? – kérdezte Piton.

− Nem érzem a lábam – jött a halk válasz.

− Igen, általában ez történik, mikor megbénul az ember – vágta rá Piton.

− Hagyja békén a gyereket. Hogy érezné magát, ha egyszer csak nem érezné a lábát? – szegezte a bájitalmesternek a kérdést Tonks. Piton figyelmen kívül hagyta a megjegyzését.

Hamarosan megálltak a Grimmauld téren. Piton ismét kiemelte Harryt a kocsiból, betette a tolószékbe, majd Tonks a ház felé tolta. Harry hirtelen nyugtalanságot érzett. Mit gondol majd Ron és Hermione? Mit fognak szólni ahhoz, hogy ő, Harry, lebénult? Egy nyomorék lett belőle? Harry egy szót se szólt, amikor beléptek az ajtón.

− Harry! – kiáltotta egy hang. Ron és Hermione rohantak oda hozzá Ginnyvel és az ikrekkel a sarkukban.

− Mi történt, Harry? Hallottuk, hogy kórházban voltál – mondta Ron. Harry nem válaszolt, de nem is kellett, mert Mrs. Weasley besietett a szobába és szorosan átölelte.

− Ó, Harry, bocsáss meg, soha nem lett volna szabad visszaküldenünk azokhoz a muglikhoz! Nagyon sokat kell pihenned, drágám, hisz’ csak most jöttél ki a kórházból. Egy földszinti szobába költöztettünk. Remélem, megfelel, drágám – szánakozott Mrs. Weasley.

− Rendben – válaszolta Harry. Mrs. Weasley végigvezette a hallon a hatalmas ággyal ellátott szobába. Harry a segítségével átszállt a kerekesszékből az ágyra. Kissé elpirult, amikor Mrs. Weasley segített neki átöltözni pizsamába.

− Így ni. Ha bármire szükséged van, nyugodtan hívj valakit – mondta, majd elhagyta a szobát. Harry hamarosan azon kapta magát, hogy újra eluralkodott rajta a kétségbeesés a lába miatt. A kórházban nem volt képes mozogni a hátmerevítőben. Most, hogy semmi sem gátolta, képes volt átérezni a helyzete teljes súlyát. Még arra is képtelen volt, hogy átforduljon egy kényelmesebb testhelyzetbe.

Hogyan fog így élni? Nem lesz képes eljutni valahová, amikor csak akar. Hogy a fenébe fog közlekedni a Roxfortban, azon a számtalan lépcsőn, főleg fel a Griffendél toronyba? És a kviddics. Kénytelen lesz feladni a repülést is minden mással együtt. A közlekedésnek egy új módját kell megtanulnia.

***


− Engedd, hogy itt maradjon velünk, Albus – esedezett Molly. A Rend néhány tagja, főleg azok, akik azért jöttek, hogy elvigyék Harryt Weasleyékhez, épp' arról beszélgettek, mit is tegyenek Harryvel.

− Sajnálom, Molly, de ez nem lenne a legjobb az ifjú Harrynek. Már csak az hiányzik neki, hogy elkényeztessék. Meg kell tanulnia együtt élni az új korlátaival, és muszáj újra bízni magában. Kétlem, hogy itt akarna maradni, ahol minden Siriusra emlékezteti – felelte Dumbledore.

− Akkor hová menne? Remus sokszor van küldetésen, és bár semmi bajom vele, de egy vérfarkas nem tudna megfelelően gondoskodni Harryről a jelenlegi helyzetében. Mi van, ha valami történik a telihold idején? Az egyetlen másik lehetőség a Roxfort, de ott nem mindig számíthatunk egy tanár segítségére, viszont Harrynek szüksége van valakire, aki mindennap vele van – összegezte Molly.

− Azon tűnődtem, Perselus, hogy esetleg lenne-e kifogásod az ellen, hogy magadhoz vedd az ifjú Harryt? – kérdezte Dumbledore a mogorva varázslótól, aki a szoba hátsó felében állt.

− Komolyan beszél, Albus? És mi lesz a Sötét Nagyúrral? – kérdezte Piton.

− Már nem bízik benned, Perselus, nem látom értelmét, hogy továbbra is veszélyeztesd az életed. A kúriád védelme több mint elég lesz, hogy távol tartsa Voldemortot és a halálfalókat, ha megváltoztatod a kapcsolatod a Hopp-hálózattal. Te vagy az egyetlen, aki meg tudja tanítani Harrynek, mire van szüksége a túléléshez, és nem kényezteti el őt. Tudom, hogy egyszer volt egy barátod, akinek ugyanolyan problémája volt, mint Harrynek – összegezte Dumbledore. Piton megdöbbent. Dumbledore elengedte őt. Nem kell többé kémkednie. Visszatérhetett az életéhez. Azonban természetesen volt egy bökkenő. Vigyáznia kell a Potter kölyökre. Talán az új… állapotában… kevésbé lesz elviselhetetlen.

− A halálfalókat nem lehet csak úgy otthagyni, Albus. Nélkülem senki nem lesz a belső körben – jegyezte meg Piton.

− Arra is van megoldásom, Perselus. Az egyik mardekárosod eljött hozzám az év végén, és megkért, hogy nyújtsak neki védelmet az apjától, aki halálfalóvá akarta tenni. Végül úgy döntött, felveszi a jegyet és kémkedni fog. Ha elmondja Voldemortnak, ki is a spicli a sorai között, akkor bekerül a belső körbe, és meglesz a kiutad − magyarázta Dumbledore. Érvek röpködtek a megoldás mellett és ellene, mire mindannyian elfogadták, hogy Piton a legjobb választás.

− Akkor ezt megbeszéltük – mondta Dumbledore. – Miért nem készítesz elő egy szobát holnap az ifjú Harrynek, hogy aztán elvihesd őt holnap este vagy a rákövetkező reggel? – kérdezte Dumbledore.

− Rendben van – sóhajtott Piton.

− Nagyszerű.

***


Harry a következő nap nagy részét ágyban töltötte. Sokáig aludt, aztán Ron, Hermione, Ginny és az ikrek hoztak neki ebédet és vele töltötték a délutánt.

− Harry, könyörgök, elmondanád nekünk, mi történt? – kérte Hermione. – Miért vagy kerekesszékben?

− Megbénultam – vetette oda nyersen.

− M… mi? – kérdezte Hermione.

− Megbénult. Bénulás. Rokkant. Nem tudom mozgatni az átkozott lábamat – legyintett keserűen.

− Ó, Harry, nagyon sajnálom! – mondta Hermione. Ő és Ginny szorosan megölelték a fiút.

− Nem kell! – csattant fel Harry.

− Harry! Ne legyél olyan durva velük. Csak próbálnak segíteni neked – csitította Ron. Harry nem válaszolt, így egy pillanatig csendben ültek.

− Bocsássatok meg, srácok. Egyszerűen nem érzem jól magam – szabadkozott Harry.

− Minden rendben, Harry. Az egész életed megváltozott. Ne hibáztasd magad – nyugtatta Hermione.

− Itt fogok maradni? – kérdezte Harry halkan. Gyűlölt Sirius házában lenni.

− Nem Harry. Sajnálom, pajtás, de Pitonnál fogsz lakni. Megzápult az agyuk, ha engem kérdezel – válaszolta Ron.

− Piton? – kérdezte Harry. Ron bólintott, mire Harry nyögött egyet. – Nem fogom túlélni ezt a nyarat.

− Ne aggódj, Harry, tanítunk neked egy csomó tréfát, amivel kiakaszthatod őt – mondta George.

− Most komolyan, Harry, ha Dumbledore bízik benne, akkor ő a legmegfelelőbb ember, aki segíthet neked. Biztos vagyok benne, hogy rengeteg varázslatot tud, ami segíthet abban, hogy ellásd magad. És legalább nem kell itt maradnod – mondta Hermione.

− Azt hiszem, igazad van – értett egyet Harry. – Mint mindig. – Harry rájött, hogy valójában nem annyira rossz, ha Pitonnal megy. Ha itt marad, akkor biztos, hogy szánakozás közepette mindenki törni fogja magát, hogy segítsen neki, és ez az, amire a legkevésbé vágyott. Egy kicsit egyedül akart lenni, hogy azután megtanulja, hogyan segíthet magán. Tudta, hogy ez nem a világvége, mint azokban a délutáni tévéfilmekben, amiket Petunia annyira szeretett nézni a tévében.


*1 font=kb. 0,5 kg. Eszerint Harry kevesebb volt, mint 50 kg, mikor bekerült a kórházba.

April 2014

S M T W T F S
  12345
6789101112
131415161718 19
20212223242526
27282930   

Style Credit

  • Style: Seelie for Ciel by nornoriel

Expand Cut Tags

No cut tags
Page generated Jul. 22nd, 2017 02:33 am
Powered by Dreamwidth Studios