luthienlovemagic: (HP slash)
[personal profile] luthienlovemagic
Eredeti cím: Damaged
Magyar cím: Összetörve
Írta: BloodRedEnd
Fordította: Luthien Lovemagic
Átnézte: Locutus, herika
Korhatár: 18
Műfaj/kategória: dráma, romantikus
Figyelmeztetések: slash, erotikus tartalom, erőszak, durva nyelvezet, AU
Link az eredeti műhöz: http://www.fanfiction.net/s/2438137/1/Damaged
Fordító megjegyzése: Minden jog J. K. Rowlingot és a mű íróját illeti. A mű fordítására és közzétételére engedélyt kaptam.
Tartalom: Harry egy autóbaleset következtében deréktól lefelé lebénul, és egy mugli kórházba kerül. Perselus kapja a feladatot, hogy helyrehozza Harryt. Vajon mi történik, ha megtanulnak kijönni egymással?


3. fejezet

Azon az estén Piton visszatért a főhadiszállásra, hogy összeszedje Harryt. Harry elengedte Hedviget, aki nem sokkal a fiú érkezése után megérkezett, mivel mindig oda repült, ahol a gazdája tartózkodott. A fiú feltétel nélkül bízott abban, hogy képes megtalálni őt, bárhová is megy. Piton könnyedén beemelte Harryt a kerekesszékbe, és kigurította a nappaliba, ahol a fiút könnyes búcsúban részesítették.

− Kapaszkodjon a székbe, Potter, zsupszkulccsal megyünk – mondta Piton, és odanyújtott egy régi karórát. Harry vonakodva nyúlt érte az egyik kezével, a másikkal pedig a széke karfáját markolta meg. Egy szegényes berendezésű társalgóba érkeztek, amiben jórészt a fekete és a zöld szín volt jellemző.

− Nem fogom dédelgetni, amíg itt tartózkodik, Potter – közölte Piton. – Segíteni fogom az első pár hétben, de elvárom, hogy minél hamarabb megtanulja, hogyan gondoskodjon magáról. Olyan varázslatokat fogok tanítani, amik segíteni fogják a boldogulásban. Elég hasznosak lesznek majd a Roxfortban, tehát remélem, hogy nagyobb erőfeszítéseket fog tenni, mint az okklumencia terén tette. – A kis beszéd után Piton végigvezette a folyosón egy szobába, ahol a kék szín dominált, és fekete baldahinos ágy állt a falnál. Egy ajtó a fürdőszobába nyílt, ahová Piton bevezette őt. A falon itt-ott rudak voltak, pont mint a mozgássérülteknek szánt nyílvános mellékhelyiségekben.

− Meg fogja tanulni, hogyan közlekedjen a kezét használva. A kapaszkodók segíteni fogják, hogy elboldoguljon a fürdőszobában. Edzeni fog, hogy megerősödjön a felsőteste, ami sokat fog segíteni a szabadabb mozgásban. Most hagyom berendezkedni. Ha szüksége van valamire, hívja a házimanót, Hamut. Ő meg fog találni, ha az én segítségemre van szüksége – magyarázta Piton.

− Igen, uram – felelte Harry.

− A házon lévő védelem lehetővé teszi, hogy mágiát használjon anélkül, hogy a Minisztérium rájönne – tette hozzá Piton, majd kicsörtettet a szobából.

Harry össze volt zavarodva azzal kapcsolatban, hogy mit is kéne tennie. Kissé ügyetlenül gurult az utazóládájához, hogy kivegyen néhány tankönyvet. Akár neki is láthatna a nyári házi feladatoknak. Az ölébe tette a könyveket, néhány pergament, tintát és egy pennát, majd lassan a sarokban lévő íróasztalhoz gurult. Az asztalnál nem volt szék, így Harry könnyedén oda tudott gördülni, hogy dolgozhasson. Úgy találta, elég hamar elsajátította a tolószékkel való közlekedés csínját-bínját.

Harry hamarosan elfáradt. Az elmúlt hetekben nem csinált mást, csak feküdt az ágyban, így az izmai hamar kimerültek. Vonakodva hívta a házimanót, aki viszont Pitonnak szólt.

− Mi az, Potter? – förmedt rá Piton.

− N… Nem hiszem, hogy ki tudnék szállni a székből – mondta Harry.

− Nos, próbálta már? – kérdezte Piton.

− Nem – válaszolta Harry.

− Akkor próbálja meg! – csattant fel a bájitalmester.

− Át kell öltöznöm – mondta a fiú.

Piton a szemét forgatva suhintott a pálcájával, és Harry máris szürke pizsamanadrágot és Mardekár-zöld pólót viselt. A griffendéles lassan és nehézkesen az ágyhoz gördült, közben a tekintetével valami fogódzót keresett.Volt egy kicsi, de erősnek látszó asztal az ágy mellett. Harry belekapaszkodott az egyik kezével, majd előre hajolt, hogy a másikkal megfogja az ágyat. Megpróbálta feltolni magát, de végül csupán néhány hüvelyknyire sikerült felemelkednie a székből, mielőtt karjának elgyengült izmai tiltakozni nem kezdtek.

− Szánalmas – jegyezte meg Piton.

− Az ágyat nyomtam az elmúlt hónapban, professzor. Azt hiszem, számíthatott volna erre. Elfelejti, hogy négy hétig egy fém merevítő korlátozott a mozgásban – közölte Harry.

Piton gúnyosan elmosolyodott, és durván átemelte Harryt az ágyra.

− Holnap elkezdi a felsőteste erősítését – jelentette ki a férfi, majd kicsörtetett a szobából, menet közben kioltva a fényeket.

***


Piton reggel kilenc magasságában ébresztette Harryt, orra alatt a lusta kölykökről morogva. Harry átöltöztetéséhez ugyanazt a bűbájt használta, mint előző este, aztán kiemelte a fiút az ágyból és kíméletlenül a kerekesszékbe ejtette.

− Nem fogom egész nap tologatni − közölte. − Tanuljon meg lépést tartani. − Piton kiviharzott a szobából, Harry követte, de megakadt az egyik ajtófélfában, majd ügyetlenül visszahátrált, de ezúttal a másikban akadt el. Végül kijutott a tolószékkel a szobából, de már csak azt látta, hogy Piton a folyosó végén balra fordul. Amilyen gyorsan csak tudott, bár a tempó nem volt túlságosan annak nevezhető, Harry végiggurult a folyosón, majd óvatosan befordult a sarkon. Szinte lehetetlen volt, hogy utolérje a férfit, mivel Piton gyorsan ment, ő pedig még nem szokott hozzá a tolószékhez. Mire a következő ajtónál utolérte a tanárt, a fiú karjai már fájtak a megerőltetéstől.

Piton gúnyos mosollyal nyitotta ki az ajtót, majd beviharzott rajta. Harry követte, óvatosan irányba állította a széket, hogy ez alkalommal ne akadjon meg. A szobában sokféle edzőfelszerelés volt. Csupa olyan dolog, amire a legkevésbé sem számított Piton házában, vagy talán inkább kúriájában.

Piton gyorsan összeállította Harry edzéstervét, amivel megerősítheti a karizmait. Rövid bemelegítés után áttért egy kicsi, alig három fontos súlyzókészletre. Ha sikerült hússzor megismételnie a gyakorlatot a háromfontos súlyokkal, jöhettek az ötfontos súlyok, és így tovább. Első nekifutásra alig tíz sorozatra volt képes. Ezután Harry áttért a gépekre. Mindegyik különbözőképpen dolgoztatta meg a karjait, és akárcsak a súlyzóknál, minden sikeres sorozat után növelnie kellett a súlyokat. Mire végzett, teljesen kimerült, és a karjai remegtek.

− Minden reggel le fog jönni ide, és edzeni fogja a karját. Észre fogom venne, ha lazít! Gondolom, nem lesz nehéz magától is emlékeznie rá? − kérdezte Piton.

− Nem, uram − válaszolta Harry. − Professzor?

− Mi az, Potter? − csattant fel Piton.

− Mit csináljak a nap többi részében? – tette fel a kérdést Harry.

− Biztos vagyok benne, hogy talál valamit, amivel elfoglalhatja magát. Csak ne kerüljön az utamba, és ne tegyen tönkre semmit − mondta Piton, majd méltóságteljesen elhagyta a szobát. Harry sóhajtott, aztán megkezdte a hosszú utat vissza a szobájába. A karjai gyötrelmesen fáradtak voltak, ráadásul útközben eltévedt, de végül csak sikerült neki.

A szobájában viszont nagyon elveszettnek érezte magát. Csakis aludni vágyott, de nem tudott kiszállni abból az átkozott székből. Viszont nem akarta idehívni Pitont sem. Végül idegességében inkább megragadta a pálcáját, és végrehajtott egy lebegtető bűbájt. Furcsamód működött, és kilebegtette magát a székből, át az ágyra. A varázslat azonban nem volt elég erős, hogy hosszú ideig fenntartsa, így az érkezése kissé durvára sikerült, mivel három láb magasról zuhant le, de legalább végre az ágyában volt. Teljesen kimerülve azonnal álomba merült.

***


Néhány órával később Piton megkért egy házimanót, hogy nézzen rá Harryre. Mikor jelentette, hogy a fiú alszik, Piton maga ment a fiú szobájába. Némileg büszke volt arra, hogy Harry magától szállt át az ágyra, ez azt jelentette, még mindig harcol, hogy segíteni akar magán. Annak ellenére, hogy korábban utálta a fiút, elismerte, hogy Harryben van küzdő szellem. Semmit nem ad fel könnyedén.

Harry dél körül ébredt, és az kezdte foglalkoztatni, hogy kitalálja, hogyan is szállhatna vissza a székbe. Úgy gondolta, hogy a célzása nem lenne elég pontos, és beleesni a kerekesszékbe valószínűleg egy kicsit veszélyesebb, mint ráesni egy nagy, puha ágyra. Egy idő után úgy döntött, hogy a felülés lenne a legjobb első lépés. Így is tett, majd a baldachint tartó oszlopok segítségével elküzdötte magát az ágy szélére. Úgy fordult, hogy a háta az ágy széle felé nézzen, és megpróbálta áttolni magát a kerekesszékbe. Sajnos elfelejtette behúzni a fékeket, így a kocsi csak elgurult tőle. Miután visszanyerte az egyensúlyát, behúzta a fékeket, és újra megpróbálta. Ezúttal sikeresen.

Büszke volt magára, és átöltözött a Piton által mutatott bűbáj segítségével, valamint egy tisztító varázslatot is elvégzett magán. Bármennyire is vágyott egy fürdőre, nem volt biztos benne, hogy egyedül képes lenne rá, arra viszont a legkevésbé sem vágyott, hogy Piton fürdesse meg. Már maga a gondolat is elképesztően nevetségesnek tűnt. Harry kiengedte a fékeket, majd lassan hátragördült, arca megrándult a hangra, amit a kerekesszéknek ütköző lábai adtak ki. Végre felkelt az ágyból. Majd’ fél óráig tartott, de egyedül csinálta.

Néhány perces ünneplés után egy házimanó bejelentette, hogy elkészült az ebéd. Harry gyorsan követte a házimanót a folyosóra, onnan pedig egy terembe, amely kétségtelenül az ebédlő volt. Afféle igazán hosszú asztallal berendezett rendkívül elegáns hely volt, amiket a filmekben csak a gazdagok engedhettek meg maguknak, és mindig ragaszkodtak ahhoz, hogy egymással szemben üljenek, az asztal két végére. Viszont a házimanó az asztalfő melletti helyre vezette, közel Pitonhoz. Volt egy üres rész, ahonnan egy vagy két szék hiányzott, és Harry félszegen odagurult.

A házimanók svédasztalos ebédet készítettek, sokféle ételt tettek eléjük díszes tálakon. Harry Piton példáját követve vett egy kicsit mindenből, ami megtetszett neki. Már majdnem végzett, amikor a bájitalmester három üvegcsét vett elő a zsebéből, és Harry elé tette őket.

− Mire valók? − kérdezte a fiú.

− Az egyik egy tápláló bájital a soványságára. A másik segíteni fogja az izomtömeg növelésében. A harmadik segíti a gerinc gyógyulását, hogy biztosan ne lépjenek fel komplikációk − magyarázta Piton. Harry biccentett és gyorsan lenyelte a bájitalokat, és megpróbálta nem észrevenni, milyen szörnyű az ízük. Aztán Piton egy könyvet idézett meg neki.

− Ha érdekli, ebben a könyvben mindent megtalál a paralízisről és egyes varázslatokról, amik segíthetnek a boldogulásban – mondta Piton, miközben átadta a könyvet Harrynek.

− Köszönöm, uram – vágta rá gyorsan Harry.

− Elmehet – utasította Piton, majd gyorsan kiviharzott a helyiségből. Harry az ölébe helyezte a könyvet, majd elkezdett kigurulni az étkezőből. Ismét nekiment az ajtófélfának, és a könyv kiesett az öléből. Savanyú képet vágva hajolt előre, de nem érte el. Hátrébb gördült, majd újra előre, hogy ezúttal közelebb jusson, ám erőfeszítését nem koronázta siker. Megpróbált mellégördülni, és így végül sikerült megragadnia. A végsőkig felbosszantva gurult vissza a szobájába. Az íróasztalára hajította a könyvet, és kizárta az elméjéből. Nem akarta elolvasni. Ha nyomtatásban látná, akkor a helyzet túlontúl valóságossá válna a számára.

***


A nap további része nyugodtan telt. A vacsora nagyjából ugyanaz volt, mint az ebéd, de most csak egyféle bájitalt kapott, a tápláló főzetet. Piton fintorogva nézte, hogy Harry milyen keveset evett, de ráhagyta, mivel a tápláló főzetet így is lehajtotta.

Este Harry teljesen készen állt arra, hogy újra az ágyba lebegtesse magát, de alig lebegett pár hüvelyknyire a levegőben, a varázslata meggyengült. Mivel nem akart a padlóra zuhanni, megtörte a varázslatot, mielőtt túl magasra emelkedett volna. Sóhajtva engedte le a karját, hogy kitámassza magát, de még túl gyenge volt ahhoz, hogy a lábai nélkül kiemelje magát a székből. Óvatosan a szék szélére csúszott, és úgy döntött, hogy megpróbálkozik egy gyors bűbájjal.

Sajnos nem volt elég gyors, és nem koncentrált eléggé. A levegőből a padlóra zuhant, és eközben a széket is érintette, ami nagy csattanással borult fel. Egy percig csak feküdt a földön, mielőtt megpróbált volna felkelni. Csakhogy furcsa szögben ért padlót, és ráadásul a lábait sem tudta megmozdítani, mivel beleakadtak a székbe. Visszarogyott a földre, karját a mellkasa köré fonta, és haszontalannak érezte magát. Halk nyögés szökött ki az ajkai közül, a szemét szorosan lezárta; kényszerítenie kellett magát arra, hogy felébredjen és rájöjjön, ez csupán egy álom. Csakis álom lehetett. Ez csak egy…

− Potter? – kérdezte egy hang az ajtóból. Piton.

− Menjen el! – kiáltotta Harry. Nem nyitotta ki a szemét.

− A problémák elfogadása az első lépés a gyógyulás felé – mondta Piton.

− Átkozottul gyenge vagyok! – motyogta Harry inkább magának, mint Pitonnak. A bájitalmester sóhajtott, és kiszabadította Harry lábát, hogy eltolja az útból a kerekesszéket. Óvatosan felemelte Harryt, és lefektette az ágyba, sokkal gyengédebben, mint előző este.

− Néhanapján mindenkinek szüksége lehet segítségre. Ettől még nem lesz az ember gyenge – mondta Piton, mielőtt elhagyta a szobát. Harry sóhajtva húzta magára a takarót, egy elsuttogott Nox-szal kioltotta a fényeket, majd a pálcáját letette az éjjeliszekrényre.

---

Elkezdtem fordítani a történet negyedik fejezetét, és közben rájöttem, hogy egy elég nagy függővéggel ér véget, és az ötödik fejezet erősen összefügg vele. Nem tudom, hogy szeretnétek? Ha a két fejezet gyors egymásutánban kerülne fel, de így egy kicsit többet kéne várni vagy egyenként?

April 2014

S M T W T F S
  12345
6789101112
131415161718 19
20212223242526
27282930   

Style Credit

  • Style: Seelie for Ciel by nornoriel

Expand Cut Tags

No cut tags
Page generated Sep. 21st, 2017 05:29 pm
Powered by Dreamwidth Studios