luthienlovemagic: (Anime generál)
[personal profile] luthienlovemagic
Eredeti cím: My child’s Fairytale
Magyar cím: Gyermekeim tündérmeséje
Írta: Athenian Grace
Fordította: Luthien Lovemagic
Átnézte: Locutus, herika
Korhatár: 14
Link az író profiljához: http://www.fanfiction.net/u/1159513/
Megjegyzésem: Minden jog J. K. Rowlingnak fenntartva. A mű fordítására és közzétételére engedélyt kaptam.
Tartalom: Ez egy Hermione/ George fic. Alapvetően romantikus, de a gonosz megzavarja a boldogságukat, egy nő személyében. Vajon George és Hermione mit tesz ez ellen?



3. Wesley és Winnie




Amint Charlie a St. Mungóba hoppanált, Hermionét keresve futásnak eredt. A szemben lévő pulthoz csörtetett, és megállt.

- Hol van… - kérdezte.

- Nem aggódok a légzés miatt, csak adj néhány nyavalyás pirulát, te buzeráns! - szakította félbe egy hang.

- Nem számít – biccentett a szolgálatosnak, majd továbbszaladt a hang irányába. – Hermione! – kiáltotta. – Jól vagy?

- Ó, friss és üde vagyok, mint mindig! Hogy érted azt, hogy rendben vagyok-e, te idióta? – visította Hermione. Ugyanígy folytatta, Charlie pedig azt is megbánta, hogy egyáltalán kinyitotta a száját. Egy szobában voltak, Pansy, Draco és Blaise odakint ácsorogtak. Őt is kitolták, méghozzá a vártnál hamarabb, az orvos pedig a képébe csukta az ajtót.

- Pansy, Draco, Zambini – üdvözölte őket egy biccentéssel. – Mikor kezdődött? – kérdezte.

- Úgy egy órája – mondta Draco.

- Dührohamot kapott, amikor észrevette, hogy elfolyt a magzatvize – mondta Blaise.

- El tudom képzelni…

- SZEDJE MÁR KI ŐKET BELŐLEM! – hallották a lány sikolyát. Mindannyian kuncogtak.

- Gondoljátok, hogy jól van? – kérdezte Pansy aggódva.

- Remekül! – mondta Draco. – Csak egy kicsit fáj neki.

- OH, ÁTKOZOTT ISTENEM, ÚGY ÉRZEM, MENTEN KETTÉSZAKADOK! – Mindhárman megrándultak.

- Na persze… Kicsit.

- Bárcsak George is itt lenne – mondta Charlie szomorúan. – Alicia teljesen az ujja köré csavarta. De én mondom, még mindig szereti Hermionét.

- Igen. És természetesen Hermione is még mindig szereti – vágta rá Blaise.

- GYŰLÖLÖM! GYŰLÖLÖM AZT AZ ISTENVERTE HÜLYE PASIT! NEM TUDOM ELHINNI, HOGY EZT TETTE VELEM! BÁRCSAK ITT LENNE! ITT HELYBEN KASZTRÁLNÁM!


Összemosolyogtak a lány időzítésén. – Nem úgy értette, ugye? – kérdezte Draco szégyellősen.

- HALL ENGEM, MAGA ORVOSOK SZÉGYENE? HA VALAHA EZT TENNÉ A FELESÉGÉVEL, GEORGE WEASLEY LEGYEN A PÉLDA. ESKÜSZÖM, LETÉPEM A GOLYÓIT, HOGY SOHA TÖBBÉ NE CSINÁLHASSON GYEREKET!

- Jó ég… – mondta Charlie félszegen. – Nem hittem volna, hogy ilyen agresszív is tud lenni.

- Srácok, szerintem marha jó dolog, hogy nem én vagyok George! – mondta Blaise.

- OH, ISTENEM! SZEDJE KI ŐKET! SZEDJE KI!

- Kicsit nyugodtabbnak tűnik – kuncogott Pansy.

- SZÜNTESSE MÁR MEG EZT A FÁJDALMAT! ÚGY RÉMLIK, KÉRTEM EGY ROHADT FÁJDALOMCSILLAPÍTÓT! NE MONDJA NEKEM, HOGY LÉLEGEZZEK! HA TUDOK BESZÉLNI, AKKOR LEVEGŐT IS VESZEK!ÉS MOST IDE A ROHADT GYÓGYSZERREL!

Draco felnevetett. – Aha, egy kicsit agresszív.

- AHHHHHHHHHH...!

- Nyomjon még egyet, Miss Granger.

- POFA BE!

- Most! Az utolsó!

- OH ISTENEM!

Azok hárman egymásra néztek. Az ikrek egyike megszületett. Meghallották, ahogy az egyik gyermek felsír. Boldogan összemosolyogtak. Mindannyian tudtak Hermione tervéről. A gyerekeknek három pár keresztszülője lesz. Az első Charlie és Ginny, a második Draco és Pansy, a harmadik pedig Blaise és Angelina. Mindannyian felkészültek a találkozásra az első keresztgyerekükkel, de nem hozták ki a szobából.

- Gyerünk, Miss Granger, csak még egy nagy nyomást!

- Kérem, szüntesse meg ezt a fájdalmat.

- Csak még egy nyomás!

- URGHAAAAAAAAAHHHHH!

Meghallottak egy másik sírást is. Izgatottan mosolyogtak egymásra. Kijött az orvos, és megtörölte a homlokát a köpenye ujjával.

- Pár perc múlva meglátogathatják.

Bólintottak, az orvos pedig elment, hogy kitöltse Hermione kórlapját. Néhány perc múlva kopogtattak a lány ajtaján, és bágyadt hívást hallottak. Amint beléptek, meglátták a két babát, akiket Hermione tartott a karjaiban. A lány mosolyogva és kicsit nevetve nézte a gyermekeit, majd felézett a látogatóira. Fáradt volt, de nagyon boldog.

- Gyertek ide – mondta nekik. Mosolyogva sétáltak oda, tekintetük az újszülöttekre tapadt. – Ő itt az idősebb, egy perc és hat másodperccel, Wesley Charles. Köszönj szépen, Wes – gügyögte a fiának. Charlie csak úgy ragyogott a név hallatán. A fiú gyönyörű volt. A szemei csukva voltak, de ők tudták, hogy valószínűleg apja kék szemeit örökölte, és láthatták a vörös hajcsomókat a kis fejen. – És ő itt Abigail Winifred.

- Öh… már bocs, de miért neveznél egy fiút Abigail Winifrednek? – kérdezte Blaise.

Draco a szemeit forgatta, és megütötte őt.

- Kétpetéjűek, idióta.

- Ja!

Nézték a kislányt is. Vörös haj nőtt az ő kobakján is, és gyönyörű, világoskék szeme volt.

- Oh, te jó ég! – kiáltotta Pansy. – Annyira csodásak, Hermione! – Hermione mosolygott.

- Amilyen gyönyörű vagyok, igazán ez a legkevesebb! – mondta megjátszott fellengzősséggel. Mindannyian elnevették magukat. – Szeretnétek megfogni őket? – Charlie közelebb ugrott, és már nyújtotta is a karját. Hermione nevetett. Wesley-t adta oda neki. A férfi rámosolygott a gyermekre.

- Szia, Wesley. Nos, valójában Charnak foglak hívni, a húgodat pedig Winnie-nek vagy Freddie-nek. Ettől csak még különlegesebbek lesztek, és csakis én hívhatlak majd így titeket – mondta, miközben jelentőségteljesen végignézett a szobában tartózkodókon. Ők csak a szemüket forgatták, mikor visszafordult a kis Wesleyhez. – Én leszek majd a kedvenc nagybácsikád, ugye? – gügyögte. – Merlinre, ezek ketten tisztára olyanok lesznek majd, mint az apjuk, mikor felnőnek, ugye? – mondta Hermionénak.

- Ó, édes Istenem, reméljük, nem! – felelte az anyjuk. – Reméljük!




***




Hermione Granger beviharzott a nemrég vásárolt házába. Kalapot viselt, és a táskáját a padlóra dobta. Becsapta maga után az ajtót, az arca pedig egyre vörösebb lett a méregtől.

- WESLEY CHARLES ÉS ABIGAIL WINIFRED WEASLEY! – kiabálta Hermione, mire a két ötéves leszökdécselt a lépcsőn.

- Igen, mami? – kérdezte a kislány.

- Ezzel ne is próbálkozz, Abigail! – Azok ketten megugrottak. – Mit csináltatok?!

- Mi nem csináltunk semmit! – kiabálta a kisfiú.

- Ó, tényleg? – kérdezte. Azok bólintottak. – Akkor miért türkizkék a hajam? – kérdezte, miközben ledobta a fejéről a kalapot. A haja leomlott, és az ikrek arca elvörösödött. Keményen próbálkoztak, hogy el ne nevessék magukat.

- Nos… tudod, mami – kezdte Wesley – Ezt nem neked szántuk, hanem Cha’lie bá’nak. – Hermione majdnem elolvadt az imádnivaló kiejtés hallatán. De csak majdnem.

- És ez változtat bármit is a helyzeten? – A hangja valamivel lágyabb volt, de még mindig zord.

- Nem, mami – mondták az ikrek egyszerre.

- És…

- Nagyon sajnáljuk, mami, és el fogjuk mondani Cha’lie bá’nak, hogy meg akartuk viccelni, amikor legközelebb találkozunk vele.

Ez már rutinnak számított a család számára, már csak azért is, mert hetente legalább egyszer előfordult. Hermione csak a szemét forgatta, majd szélesre tárta a karját. Az ikrek elvigyorodtak, és odaszaladtak hozzá.

- Hiányoztál, mami!

- Hol van Pansy nénikétek?

- Draco bával furcsa zajokat csapnak a szobájukban – mondta Wesley. Hermione arca eltorzult az undortól és a dühtől.

- DRACO ÉS PANSY MALFOY! – kiáltotta. Ekkor visítást és puffanást hallott. Majd egy "Az ördögbe, Hermione hazaért!”

A lány felkuncogott. – Gyerünk. Elviszlek bennetek ettől a két páviántól.

- Hová megyünk?

- Természetesen az Abszol útra. – Az ikrek izgatottan kiáltottak fel. – Charlie bácsikátok mindjárt itt lesz, úgyhogy siessetek. – Azok ketten felszaladtak a szobájukba, átöltöztek, és már szaladtak is vissza.




***




- George! – nyafogta valaki. George felnyögve nézett a menyasszonyára.

- Igen, Alicia!

- Most oda akarok bemenni! – nyafogta. Az Abszol úton voltak, és már bejárták az összes átkozott áruházat, ahová Alicia csak be akart menni.

- Istenem! Hermione bezzeg nem nyafogott ennyit – motyogta George, de Alicia meghallotta.

- Mit mondtál? – suttogta.

- Semmit.

- Hermione megcsalt téged! Mikor vered ki végre a fejedből? – kiabálta elkínzottan. George egy apró szúrást érzett a szívében. Még mindig szerette.

- Már nem szeretem őt, Alicia!

- Biztos?

- Igen!
- Rendben… Akkor indulás. Menjünk be.
George felsóhajtott. Leült, és Hermionéra gondolt. Eltöprengett, hogy vajon mit rontott el, amiért a lány elhagyta, hogy valaki mást találjon. Eltöprengett, hogy ki lehetett az. Hogy a lány vajon milyen gyönyörű nővé válhatott. Hogy vajon milyen érzés lenne, ha az arcához érne, mint régen. Az ajkára gondolt, ahogy az övéhez ért. A kezére az ő kezében.
- George! – Abbahagyta a merengést, és Aliciára nézett.
- Igen?

- Mi van veled?

- Semmi, semmi!




***




- Charlie nem vinnéd el őket fagyizni, amíg én veszek nekik valami ajándékot?

- Tényleg! Ajándékot? – kérdezte Wesley.

- Igen. És most irány fagyit enni. Én majd később csatlakozok, méghozzá ajándékostul. – Azok ketten boldogan szökdécselve követték Charlie-t a fagyizóhoz.

Hermione elégedetten sóhajtott, és elsétált a kviddicsbolthoz. Vásárolt nekik két, a Griffendél színeiben pompázó talárt és két gyerekméretű seprűt. Sokat spórolt, hogy megvehesse nekik ezeket. Elmosolyodott, miközben becsomagolták és táskába tették a játékokat. Kifizette, és akkorára zsugorította őket, hogy beleférjenek a zsebébe, majd elhagyta az üzletet. Épp az utcán sétált, amikor egy férfi nekiment. Elesett, és a kis dobozok kiestek a zsebéből.

- Az ördögbe – mondta, és felkapta őket.

- Annyira sajnálom! – mondta a férfi. Hermione megdermedt a sokktól. Lassan megfordult, és olyasvalakit látott, akinek már öt éve a színét sem látta. George állt ott megdermedve.

- Herm… – George még a nő nevét se tudta befejezni. A lány elszaladt, amilyen gyorsan csak tudott. Galléron ragadta Charlie-t.

- Itt van! – suttogta hisztérikusan. Charlie szemei kikerekedtek.

- Öh… Gyerünk srácok, megyünk. – A két gyerek zavarodottan nézett rájuk.

- Azért kapunk ajándékot?

- Igen, természetesen. De most mennünk kell – mondta Hermione.

Vissza se nézve hagyták el az Abszol utat. George még mindig ott állt, ahol az előbb, és azt a pontot bámulta, ahol nemrég még Hermione volt.

April 2014

S M T W T F S
  12345
6789101112
131415161718 19
20212223242526
27282930   

Style Credit

  • Style: Seelie for Ciel by nornoriel

Expand Cut Tags

No cut tags
Page generated Jul. 21st, 2017 02:51 pm
Powered by Dreamwidth Studios