luthienlovemagic: (Anime generál)
[personal profile] luthienlovemagic
Eredeti cím: My child’s Fairytale
Magyar cím: Gyermekeim tündérmeséje
Írta: Athenian Grace
Fordította: Luthien Lovemagic
Átnézte: Locutus, herika
Korhatár: 14
Link az író profiljához: http://www.fanfiction.net/u/1159513/
Megjegyzésem: Minden jog J. K. Rowlingnak fenntartva. A mű fordítására és közzétételére engedélyt kaptam.
Tartalom: Ez egy Hermione/ George fic. Alapvetően romantikus, de a gonosz megzavarja a boldogságukat, egy nő személyében. Vajon George és Hermione mit tesz ez ellen?


5. Egy tárgyalás és egy tévedés




− Boldog születésnapot! – kiáltotta Hermione, mikor beviharzott a gyerekszoba ajtaján. Az álmos ikrek ijedten ugrottak ki az ágyból. Hermione nevetni kezdett. Egy hete mesélte el nekik a „tündérmeséjüket”. Az ikrek nyújtózkodtak, aztán odaszaladtak az édesanyjukhoz. Hermione szorosan magához ölelte őket. – Gyerünk, ti ketten. Öltözzetek, aztán lemegyünk, hogy kibontsátok az ajándékaitokat. Charlie és Draco bácsikátok már itt van. És Pansy nénikétek is.

− Hol van Blaise bácsi? – kérdezte Wesley.

− Épp valami fontos dolog történik az osztályán a Minisztériumban, és egy kicsit késni fog. Ne aggódj, úgy hallottam, remek ajándékot hoz majd nektek – mondta a srácoknak, de még maga sem tudta, mi lehet az. Aggasztotta Blaise késése, de a férfi a Minisztérium bíróságán dolgozott.

– Talán találtak egy újabb menekülő halálfalót – gondolta magában.

Valaha remélte, hogy talán Alicia az, de reményei minden alkalommal rommá törtek. Lassan már nem is foglalkozott a tárgyalásokkal.

Mikor visszatért a konyhába, Pansy a szemét forgatva figyelte Dracót és Charlie-t. Szokás szerint az ajándékaik méretét hasonlítgatták össze. Kivételesen most Draco győzött. Hermione mosolygott.

– Készülődnek – mondta. Amint az ikrek megérkeztek, elköltötték a fenséges reggelit, majd azonnal az ajándékokra vetették magukat. Dracótól egy kiskutyát kaptak, Hermione beleegyezésével természetesen. Egy golden retrievert. A helyes jószág labdává gömbölyödött. Az ikrek úgy döntöttek, hogy Reggie lesz a kutyus neve, ami a X. Reginald William Henry Chadwick Dansforth Weasley rövidítése.

− Tudtam, hogy ez lesz – motyogta Hermione a hosszú névre gondolva. – Honnan vettétek azt a tizediket?

Az ikrek pimaszul elvigyorodtak.

– Nem tudjuk. Csak olyan helyesnek tűnt – felelte Abby mosolyogva, mire mindenki felnevetett.

Charlie-tól olyan sárkányok miniatűr másolatát kapták, amikkel a férfi dolgozott. Azok körbe-körbe repültek körülöttük, de parancsszóra megálltak. Pansy új könyveket ajándékozott nekik. A gyerekek először rosszallóan néztek rá, de aztán elmosolyodtak, mikor rájöttek, hogy a kötetek a történelem leghíresebb csínytevéseiről szólnak.

Mosolyogva öleltek meg mindenkit. De szomorúak voltak, mert Blaise nem volt ott. Egyszer csak Charlie úgy nézett ki, mintha egy másik dimenzióba került volna, csak merőn bámult maga elé. A család furcsán nézett rá. Pansy még meg is dobta egy almával, de nem mozdult. Amikor visszatért az eredeti állapotába, mély levegőt vett.

− Sajnálom. George szokta csinálni ezt a furcsa dolgot. Olyan, mint amikor beszélgetsz valakivel, és egy furcsa, teljesen fehér szobába kerülsz azzal, akivel társalogsz.
– magyarázta a férfi. – Hermione tudta, hogy Charlie miről beszél. A Minisztérium kitalált egy új módszert, amivel a varázslók egymás között kommunikálhatnak. Annyit kell tenned, hogy gondolsz valakire, miközben azt mondod: „Ecoutera”, és akkor mindkettőtök elméje egy olyan síkra kerül, ahol beszélhettek egymással. – Mennem kell. – foglalta össze Charlie.

− Várj, miért? – kérdezték az ikrek.

− Bíróság – mondta. Jelentőségteljesen Hermione szemébe nézett. A lánynak elakadt a lélegzete.

− Csak nem?

− De igen. Alicia Spinnetet bíróság elé állították azzal a váddal, hogy halálfaló.

Hermione elájult, és a gyermekei odaszaladtak hozzá. Pansy Charlie-ra nézett, mielőtt felkiáltott volna.

− Igen! – Aztán nekiállt, hogy örömtáncot járjon, miközben Draco megpróbálta megállítani.

***



− Alicia Spinnet, ön ellen az a vád, hogy halálfaló. Van valami mondanivalója?

A Weasleyk és a Potterek a középső kört szegélyező padokban foglaltak helyet. Alicia a székhez láncolva ült.

− Igen! Mondjuk az, hogy nem tartozok közéjük! – hazudta. George a fogát csikorgatta. Kezdett kételkedni azokban az emberekben, akikben megbízott. Nem tudta elhinni, hogy mindegyik nő, akiben megbízott, átverte.

− Majd meglátjuk… − mondta a miniszter, de nem tudta befejezni, mert nyílt az ajtó, és Charlie lépett be.

− Ó… sajnálom. – mondta sietősen, majd helyet foglalt George mellett.

− Nagyszerű! – mondta a miniszter. Ismertették az Alicia elleni vádakat. Soha nem ölt meg senkit, de akárcsak Bellatrix, kínzással őrületbe kergetett embereket. Letesztelték a pálcáját múltbeli varázslatokat keresve, és ez igazolta a vádakat. Alicia próbált mentséget találni, de mindenki tudta, hogy egy varázspálca csak egyvalakivel passzol. Még Voldemort sem képes az ő pálcáját használni. – Elkövetett még más vétséget is, Miss Spinnet? – kérdezte a miniszter.

− Nem. Még ezeket a bűnöket sem követtem el.

− Én máshogy tudom – mondta egy hang. Mindenki Charlie-ra nézett.

− Tessék? – kérdezte a miniszter.

− Tudtommal elkövetett egy másik bűntényt is.

− És mi volna ez, Mr. Weasley?

− Szétszakította a Weasley családot.

Az egész családja rápillantott.

– Miről beszélsz, Charlie? – kérdezte Arthur.

− Halálfaló vagy sem, figyelmeztetett minket Hermionéról – mondta Ginny, miközben epeként köpte a lány nevét. Charlie a fejét rázta. Felállt, és lesétált a kör alakú terem közepébe.

− Látod, mit tettél a családommal, Alicia? – Alicia szemei elkerekedtek. – Ó, igen. Tudom. Már azon az estén tudtam, mikor eljöttél hozzánk.

− Mi… miről beszélsz? – kérdezte Alicia, próbálva fenntartani az ártatlanság álarcát.

− A becsületedről – mondta Charlie, semmibe véve Aliciát. – Szeretnék idehívni valakit, akinek az életét ez a nő rombolta le.

− És ki lenne az, Mr. Weasley?

− Hermione Granger – mondta egy hang hátulról. George felállt, és megfordulva Hermionét pillantotta meg az ajtóban. A nő lesétált, figyelmen kívül hagyva a rávetődő zavarodott pillantásokat. Alicia elé lépett és rábámult… majd bemosott neki egy hatalmasat. Alicia sikolyát az egész teremben hallották. Charlie nevetett, és megveregette Hermione hátát. – Helló, miniszter – köszönt a nő egy apró biccentés kíséretében.

− Granger auror, azt állítja, hogy ez a nő döntötte romba az életét? – Mielőtt Hermione válaszolhatott volna, Fred felkiáltott.

− Aha persze, mert imádott a testvéremmel játszani, és amikor ő rájött erre, le kellett állnia. Charlie, mit csinálsz te vele?

− Igen, ezt tette – mondta Hermione, egy szóra se méltatva Fredet.

− Mit tett pontosan?

− Megfenyegetett, ha nem hagyom el George-ot, meg fogja kínozni a Weasley családot.

− Mikor mondta ezt?

− Öt éve.

− Úgy tudom, hogy a Weasley család megbízott önben. Miért Aliciának hittek, és nem önnek?

− Eltorzított egy emléket, és abban úgy állította be, hogy úgy tűnik, mintha elmondja, hogy megcsalom George-ot.

− Hm… láthatnánk azt az emléket?

− Természetesen. – A pálcája egyetlen intésére vékony füstfelhő jelent meg előtte. Az események pörögni kezdtek. Mindenki látta, hogyan taszították be egy szobába, hogyan fenyegették meg, és hogy hogyan tagadta meg őt a Weasley család. Molly úgy tűnt, mint aki mindjárt elsírja magát. Ginny pedig borzalmasan bűnösnek érezte magát, sőt, el is sírta magát.

− Mr. Weasley, honnan tudta, hogy Miss Spinnet hazudik?

− Volt valami Hermione kétségbeesésében aznap este, miniszter úr.

− Tudja bizonyítani valamivel, hogy nem csalta meg George-ot, Miss Granger? – A lány egy apró mosollyal hívott elő egy másik emléket.

− Granger auror! Milyen kellemes meglepetés! – mondta egy hang. Hermione nevetett.


− Hello Brown gyógyító. − Lavender csak nézte régi roxfortos barátnőjét és nevetett. Megölelték egymást.

− Mit csinálsz itt, Hermione?

− Nos, voltam egy mugli orvosnál, aki mondott nekem valamit, és szeretném kikérni egy mágus másodvéleményét.

− Természetesen. Gyere, ülj le.


Az emlék véget ért.

− Lavender Brownnal voltam, azelőtt pedig egy mugli orvosi rendelőben. Az orvos neve Dr. Stevens.

− Megerősítették a rosszullétei okát?

− Igen.

− Megtudhatnák, mi az, hogy összevessük a kórházi kórlappal? – Hermione segélykérőn nézett Charlie-ra.

− Nos… uram…

− Granger auror, tudnunk kell.

− Én… öh… nos… – Váratlanul az ajtó nagy robajjal kivágódott. Két piros villanás zúgott át a termen, és landolt Hermione mellett.

− Tudod te, hogy mennyi időbe telt nekünk megtalálni téged, mami? – kérdezte a kislány.

− Mami?! – kiáltotta George. Molly elájult, és mindenki más tátott szájjal figyelt. Hermione a miniszterre pillantott, aki bólintott neki, majd a Weasley családnak.

Visszafordította figyelmét a gyerekeire.

− Milyen sokáig, Abby?

− Nagyon. Draco bácsi még mindig alig kap levegőt a futástól. Ez elég vicces volt.

− Miért nem a seprűjét használta?

− Mi egy… kicsit… eltörtük – mondta Wesley.


Hermione mosolya az arcára fagyott.

– TI ELTÖRTÉTEK DRACO BÁCSIKÁTOK SEPRŰJÉT?!


− DRACO NAGYBÁCSI?! – Ezúttal Ron kiabált. De aztán rájött, hogy Draco nem volt gonosz, és szégyenlősen elmosolyodott. Draco pont ezt a pillanatot választotta, hogy még mindig levegő után kapkodva beessen a tárgyalóterembe.

Charlie odament hozzá, hogy segítsen neki. Molly teljesen elgyengült, és az unokáit nézte. Seprűt tartottak a kezükben, és piros kviddicstalárban feszítettek.

− Elnézést? – mondta a miniszter. – De talán feltehetnék néhány kérdést a gyerekeknek? – Hermione a gyermekeire nézett, akik vállat vontak. – Csodálatos! Rendben, meg tudnátok mondani nekem a neveteket?

− Az én neve Wesley Charles, a jóképű Charlie bácsikám után – jelentette ki Wesley.

− És az enyém pedig Abigail Winifred, a nagyszerű Fred Weasley… bácsikám után – mondta a lányka egy kis kuncogással. Fred elvigyorodott, erre Angelina fejbe csapta. Ez most a komolyság ideje volt.

− Jól van – mondta a miniszter – Hány évesek vagytok?

− Épp ma töltöttük be az ötöt, uram.

− Akartatok korábban is találkozni a családotokkal? – kérdezte a miniszter, s próbálta őket minél jobban megnyitni. Abigail mosolygott és bólintott.

− Hallottam, hogy a nagymami készíti a legjobb sütit a világon. Így minden szülinapomon rajzolok egy képet a csokis sütikről, és remélem, egyszer majd hoz nekem a nagyi ilyet – Mollynak patakzottak a könnyei, és láthatóan mosolygott.

− És én mindig is találkozni akartam nagyapával – mondta Wesley. – Mindig kapok valamit, amit egy mugli is kaphatna, hogy egy nap odaadhassam nagyapának, amikkel a nagyapa háborgathatja a nagyanyust. – Hermione megrovó pillantást vetett rá. – ÚGY ÉRTEM, megvizsgálhatja. – Mindenki nevetetett a tárgyalóteremben.

− Hallottatok másokról is a családotokban? – Az ikrek mosolyogtak, és elkezdték mondani egyszerre.

− Fred bácsi apu ikertestvére. Angelina néni segíthet nekünk a kviddicsben. Bill bácsi feleségül vette Fleur nénit, és van egy unkatestvérünk, aki idén megy majd a Roxfortba. Harry bácsi feleségül vette Ginny nénikénket, és ők egy híres pár Harry bácsi miatt. Ron bácsi és Luna néni össze fognak házasodni, de már van egy lányuk. Percy bácsi egy igazán hülye hapsi és Cha’lie bá világ legjobb nagybátyja. – Mindenki mosolygott azokon a helyes dolgokon, amiket mondtak. Charlie pedig azért mosolygott, mert csak akkor mondták, hogy „bá”, ha aranyosak próbáltak lenni.

− Szeretnétek találkozni a családotokkal?

Az ikrek feszengtek a miniszter vizslatása alatt.


– Nos… igen. De egy kicsit félünk tőlük.

− Miért? – kérdezte Hermione kissé megzavarodva.

− Nos… mi van, ha valami rosszat teszünk? Vagy valaki minket hibáztat valami rosszért? Nem fognak nekünk hinni, és kidobnak minket, mint ahogy veled is tették, mami – mondta Abby, s odaszaladt Charlie bácsikájához, aki felvette majd szorosan megölelte. Átható pillantást lövellt Aliciára, aki most behatóan tanulmányozta a cipője orrát. Wesley a mamájához szaladt.

− Megígérjük, hogy szeretni fogjuk őket. De nem akarjuk, hogy utáljanak minket, ha csinálunk valami rosszat.

Hermione Wesleyt nézte. Mindenki bűnbánóan nézett Hermionéra.

− Miniszter úr, mehetnénk?

− Igen, csak tessék.

Charlie, Hermione, Draco és a két, seprűjükbe kapaszkodó testvér úgy hagyták el a termet, hogy hátra se néztek. Wes és Abby nem kérdezték, miért kérdezték ki őket. Hermione úgy gondolta, pontosan tudják, miért. George és a család többi tagja mereven bámulta őket, amint kivonulnak. Hermione vitte West, Charlie pedig Abbyt. George elkapta a pillantásukat. Azok mosolyogtak és intettek neki. Azt suttogták.

− Szia, apu.

George érezte, hogy könnyek kezdik csípni a szemét. Hermione éppen jókor csukta be az ajtót: mikor kimondták Alicia ítéletét és büntetését.

April 2014

S M T W T F S
  12345
6789101112
131415161718 19
20212223242526
27282930   

Style Credit

  • Style: Seelie for Ciel by nornoriel

Expand Cut Tags

No cut tags
Page generated Jul. 21st, 2017 02:51 pm
Powered by Dreamwidth Studios