luthienlovemagic: (HP slash)
[personal profile] luthienlovemagic
Eredeti cím: Damaged
Magyar cím: Összetörve
Írta: BloodRedEnd
Fordította: Luthien Lovemagic
Átnézte: Locutus, herika
Korhatár: 18
Műfaj/kategória: dráma, romantikus
Figyelmeztetések: slash, erotikus tartalom, erőszak, durva nyelvezet, AU
Link az eredeti műhöz: http://www.fanfiction.net/s/2438137/1/Damaged
Fordító megjegyzése: Minden jog J. K. Rowlingot és a mű íróját illeti. A mű fordítására és közzétételére engedélyt kaptam.
Tartalom: Harry egy autóbaleset következtében deréktól lefelé lebénul, és egy mugli kórházba kerül. Perselus kapja a feladatot, hogy helyrehozza Harryt. Vajon mi történik, ha megtanulnak kijönni egymással?


4. fejezet


Harry másnap délelőtt ébredt föl. Magában sóhajtozva belevágott a székbe való átszállás hosszadalmas folyamatába. Legalább már ki tudott kelni az ágyból, még ha visszafeküdni nem is sikerült. Egy varázslattal mackónadrággá változtatta a pizsamáját, mielőtt kigurult volna az edzőterem felé vezető folyosóra. Lassan nekikezdett az edzésnek, és észrevette, hogy már néhány extra sorozattal tovább bírja az edzést, mielőtt a karjai feladták volna.

Teljesen kimerülten és verítékben ázva gurult vissza a szobájába. A kosz nagy részét varázslattal eltávolította, de még mindig piszkosnak érezte magát. Hogy mennyire vágyott egy jó hosszú, pihentető fürdőre a fürdőszobájában lévő hatalmas kádban! Csakhogy tudta, nem lenne képes átemelni magát a székből a kádba anélkül, hogy karizmai ne tiltakoznának. Összeszedte minden griffendéles bátorságát, és hívta Hamut, hogy szóljon Pitonnak, aki kijött abból a szobából, ahol éppen rejtőzködött. Feltehetőleg a laborjából.

− Mit akar már megint, Potter? − kérdezte Piton.

− Ö… Azon töprengtem… Úgy értem… − makogta Harry.

− Bökje ki, Potter, nem érek rá egész nap − válaszolta a bájitalok mestere kelletlenül.

− Fürödni akartam… de nem tudok kiszállni a székből − hadarta Harry, az utolsó részt már csak suttogva. Piton nem mondott semmit, csak felemelte, és minden gyengédség nélkül beleejtette az üres kádba.

− A hálószobájában leszek, nehogy még a végén megfulladjon, úgyhogy ne vacakoljon − morogta Piton, miközben méltóságteljesen elhagyta a fürdőt. Harry a mellkasa köré fonta a karját és csupán egy fújtatással reagált a férfi pofátlanságára, mielőtt levette a pólóját. Annak ellenére, hogy megtanult egy varázslatot, amivel le tudta cserélni a ruháit, arra nem tudott egyet sem, hogyan vetkőzzön le. Néhány percig viaskodott a nadrágjával, de végül sikerült lehámoznia magáról. Megremegett, amint a szoba hideg levegője a bőrét érte, majd megnyitotta a csapot, így a kád hamarosan megtelt meleg vízzel. Megtalálta a szappant, a sampont, és a mosdószivacsot, és elkezdte tisztességesen lesikálni a testét.

Harrynek csak most tűnt fel, mennyi hege maradt a baleset után; sebek, amelyek még azelőtt begyógyultak, hogy a gyógyító kezelésbe vette volna. A legszembetűnőbb egy vastag, rózsaszín heg volt pár hüvelykkel a bal mellbimbója alatt, két bordája között. Itt nyomták be a csövet a tüdejébe, hogy lélegezni tudjon. Ahogy a hátát mosta, a kezével kitapintott egy másik heget. Nyilván lehetett valami köze a gerincéhez. A többi sebhely kicsi volt, valójában csak karcolások. Talán idővel elhalványulnak.

Harrynek az is feltűnt, hogy milyen elképesztően sovány volt. Minden bordája kilátszódott, és combjai is csontsoványak voltak. Míg a karizmai kicsit pótolták a zsírréteg hiányát, addig a lába, ami alig lett mozdítva a baleset óta, furcsának és idegenszerűnek látszott. Eszébe jutott, hogy tavaly még milyen erős lábizmai voltak, elvégre akkor még szorongatnia kellett a seprűt, nehogy leessen róla kviddicsezés közben. Most ezek az izmok gyorsan satnyultak.

− Befejezte már? − Piton hangja megzavarta kellemes fürdőzését.

− Csak egy perc! − kiáltott vissza Harry, és egy sóhajjal leeresztette a vizet. Megidézett egy hatalmas, puha törülközőt, és elkezdte szárazra törülni magát. Óvatosan a dereka köré tekerte, mielőtt szólt Pitonnak, hogy bejöhet. Harry arca paprikavörössé vált, amikor Piton felemelte. Elgondolkodott azon, mit is gondolhat az idősebb varázsló satnya, látványosan alultáplált testéről. Vajon ettől még gyerekesebbnek látszott? Vagy úgy nézett ki, mint aki beteg? Vagy talán úgy néz ki, mint akit bántalmaztak. Egy efféle testről sose jutna senki eszébe semmi jó.

− Be tudna tenni az ágyamba, kérem? − kérdezte Harry. Piton engedelmeskedett. − Van egy varázslat, ami segítene felöltözni és levetkőzni? – kérdezte Harry ismét elpirulva.

− Ott van a könyvben - morogta Piton, mielőtt kiviharzott volna a szobából. Harry sóhajtott, és eldöntötte, hogy később foglalkozik ezzel, akkor és ott inkább az alvás mellett döntött.

***


A két varázsló számára lassan kezdett kialakulni a napi rutin. Harry reggel felkelt, és legtöbbször képes volt segítség nélkül átszállni a kerekesszékbe. Ha nem, Piton általában ott termett, mielőtt Harry szólt volna, és átsegítette. Megreggeliztek, majd Harry hozzálátott az edzéshez. Sokáig annyira kifárasztotta magát, hogy rögtön elaludt utána. És Piton akkor is a segítségére sietett, ha segítségre volt szüksége a székből való be- és kiszálláshoz. Ebédre Harry továbbra is kapta a bájitalokat. Az idő múlásával egyre jobban összecsiszolódtak.

Piton figyelte Harryt a napok folyamán, és egyre jobban nőtt a fiú iránt érzett tisztelete és türelme. Nem sokkal az érkezése után Harry őszintén bocsánatot kért tőle, amiért múlt évben belenézett a merengőjébe, és elmagyarázta az okát is. Megesküdött, hogy nem mondta el senkinek, kivéve amikor szembesítette a történtekkel Siriust és Remust, és felajánlotta, hogy Piton beléphet az elméjébe, hogy megbizonyosodjon erről. E felajánlás elég bizonyosság volt az idősebb varázslónak, hogy Harry igazat mondott.

Bár volt néhány látványos veszekedésük. Egyik ilyen alkalommal Harry mágikus szintje olyan magasságokba emelkedett, amilyet Piton ritkán érzékelt azelőtt. Az összes üveg a helyiségben megrepedt, és el is tört volna, ha Piton le nem nyugtatja Harryt. De lassan, nagyon lassan jobban megismerték egymást, és a bájitalmester elkezdte elveszíteni a tökéletes Harry Potterről, az arrogáns és elkényeztetett Kis Túlélőről, James Potter fiáról alkotott képet.

Bár Harry nem volt olyan arrogáns, mint Piton hitte, a makacsságával bőven pótolta ezt, méghozzá felülmúlva Piton minden korábbi tapasztalatát. Mérhetetlenül független volt, és egészen addig visszautasította Piton segítségét, amíg volt valami más ötlete, arról nem is beszélve, hogy mire eljutott odáig, addigra teljesen kimerült. Egy alkalommal Piton türelmetlenül ücsörgött, amíg Harry majd’ egy órát szenvedett a székével, mivel ezegyszer önerőből akart kiszállni belőle. Mikor felállt, hogy segítsen, mivel idegesítette az időpocsékolás, Harry rászegezte a pálcáját, kirobbantva az előbb említett viták egyikét.

Piton jól tudta, hogy Harry depressziós. Nem beszélt sokat, és a bájitaltantanár olyan rég nem látta mosolyogni… Ami azt illeti, nem látta őt mosolyogni egész nyáron. Harry keményen dolgozott, hogy visszaszerezze az erőnlétét, és Perselus tudta, hogy még ki se nyitotta a könyvet. Az túlságosan is kézzelfoghatóvá tenné a történteteket a fiú számára. Piton tudta, hogy hamarosan szembesítenie kell Harryt a tényekkel. Amíg végleg el nem fogadja a helyzetet, addig soha nem fog teljesen meggyógyulni.

***


A fiú körülbelül két hete tartózkodott a házában, amikor Piton egy alkalommal belépett Harry szobájába, hogy lehívja ebédelni, de fiú csak bámult kifelé az ablakon. A férfi a nevén szólította, de Harry nem felelt, csak nézett egyenesen előre. A bájitalmester óvatosan közelebb lépett, és Harry vállára tette a kezét.

− Miért? − kérdezte Harry szomorúsággal telt hangon. Piton látta rajta, hogy sírt. – A sok szörnyűség után miért épp velem kellett ilyesminek történnie? Miért nem jut nekem soha egy kis béke? Miért nem lehetek boldog? – kérdezte Harry, miközben egy könnycsepp folyt le az arcán, és az utolsó szavakat már csak suttogta.

− Potter… Harry, nézz rám − kérte a bájitalmester. Harry kissé felé fordította az arcát, és Piton láthatta, hogy a fiú teljesen mélyponton van.

− Még a fürdőkádba sem tudok beszállni magamtól, de elvárják, hogy megmentsem a világot, megöljek egy embert... − suttogta Harry.

− Ne próbáljon meg belerángatni az önsajnálatába, Potter! − jegyezte meg gúnyosan a bájitalok mestere. – Ez még nem a világ vége. A sebhelyek begyógyulnak, és bár sose lesz olyan, mint új korában, azért élni fog majd − tette hozzá kedvesebb hangon. Harry bólintott és megtörölte az arcát.

− Bocsánat, én csak… Azt hiszem, még mindig nem fogtam fel teljesen − mormogta Harry, és lassan megfordult a székkel, mert még mindig gyakorolnia kellett a manőverezést.

− Olvasd el a könyvet, Harry, segíteni fog. De most ebédidő van, és be kell venned a bájitalodat − mondta Piton. Kiviharzott a szobából, és Harry követte, most már képes volt könnyedén lépést tartani Piton hosszú lépteivel, mert megtanulta használni a kerekesszéket, legalábbis egyenes vonalon. Alig vette észre, hogy a férfi tegezésre váltott.

Ebéd után Harry felvette a könyvet az asztaláról, ahol úgyis csak a port gyűjtötte, és kigurult a kertbe, mivel ott szeretett pihenni. Vett egy mély levegőt, kinyitotta a könyvet és olvasni kezdte. Az első pár fejezet a paralízist írta le: az okait, a különböző tüneteket és efféléket. Ezután néhány mugli és mágikus módszer következett, amit általánosan használtak a lebénult végtagok mozgásának visszaállításához. Az utolsó pár fejezet bemutatta a lebénult varázslók életét megkönnyítő varázslatokat és ilyesmiket.

Harry addig olvasott, amíg a házimanó vacsorázni nem hívta. Ahogy elindult vissza a házba, vágyakozva nézett fel a sötétedő égre, azt kívánva, bárcsak repülhetne, de tudta, hogy valószínűleg soha többé nem ül majd seprűre. Sóhajtozva vitte vissza a könyvet a szobájába, majd folytatta az útját az étkező felé.

− Professzor? − kérdezte Harry, amint befejezte a vacsorát.

− Igen? − kérdezett vissza a férfi.

− Hogy fogok boldogulni a Roxfortban? Az iskola hamarosan elkezdődik, de nekem még mindig nem megy túl jól a közlekedés. Nem is beszélve a lépcsőkről, és arról, hogy a Griffendél-ház egy toronyban van − vetette fel Harry. Piton aprót sóhajtott.

− Nem tudom, de nemsokára megkérdezem Albustól. Eddig nagyon jól haladtál − közölte a tanár.

− De még mindig túl gyenge vagyok − vetette ellen a fiú.

− Messzebbre jutottál, mint bárki más a helyzetedben − válaszolta erre Piton. Harry fel se vette a dicséretet, a bájitalmester pedig csak sóhajtott.

***


Július harmincegyedikén Harry és Piton zsupszkulccsal a főhadiszállásra utaztak, ahol nagy szülinapi bulit tartottak a fiúnak. Harry és a Weasleyk éjszakába nyúlóan beszélgettek és szórakoztak. Molly Weasley anyáskodása mégis kissé irritálta Harryt. Mindig olyasmiket hozott neki, amiket maga is könnyen megszerezhetett volna, és ragaszkodott hozzá, hogy körbetologassa, mintha teljesen magatehetetlen lenne. Harry azon kapta magát, hogy nagyon örül, amiért Piton professzornál lakik.

Hermione nagyjából úgy viselkedett Harryvel, mint általában, noha folyton megkérdezte, szüksége van-e segítségre. Ron egyszerűen nem tudta, mit csináljon, állandóan hebegett és habogott, amikor úgy gondolta, valami olyat mondott, ami megbánthatta Harryt. Fred és George társaságában érezte magát a legjobban, úgy tettek, mintha semmi sem történt volna. Beletették az új termékeik egyikét Harry ételébe, és mialatt Mrs. Weasley hosszan szidta őket, addig Harry jót nevetett magában.

Összességében örült, hogy visszatérhetett Piton házának csendjébe. Jól tudta, hogy a Roxfortban is nagyjából olyasféle reakciókra számíthat, mint a buli során. Néhányan a kezüket-lábukat törnék, hogy segíthessenek neki, míg másoknak gőzük se lesz, hogyan viselkedjenek vele, azt fogják gondolni, hogy ő más. Harry sóhajtozva gondolt arra, hogy szembe kell néznie ezzel az évvel. És Malfoy elviselhetetlen lesz.

***


Amikor Harryt lehívták ebédelni egy augusztus végi napon, meglepődött, hogy Dumbledore professzort komoly beszélgetés közben találta a nappaliban Pitonnal.

− Szervusz, Harry kedves − üdvözölte Dumbledore vidáman. − Úgy látom, szépen fejlődsz.

− Köszönöm, uram − motyogta Harry. Legalább Dumbledore is azok közé tartozott, akik úgy viselkedtek vele, mintha mi sem történt volna. Hármasuk jobbára csendben evett, majd visszamentek a nappaliba.

− Hát akkor, Harry, Perselus említette, hogy van néhány kérdésed az iskoláról − kezdett bele Dumbledore.

− Igen, uram − felelte Harry.

− Sajnos korábban még nem volt mozgássérült diákunk, ezért a kastély nincs megfelelően felszerelve az efféle közlekedésre. Viszont javasolhatok egy megoldást − mondta Dumbledore, a tekintete fényesen csillogott.

− Nos, mi lenne az? − nézett rá homlokráncolva Piton.

− Először is: Filius megbűvölt egy széket Harrynek, ami a tolószék egyfajta mágikus változata. Általában ilyet használnak a Szent Mungóban − felelte Dumbledore. Valamit kivett a zsebéből, és felnagyította. − Kerekek helyett lebeg. Csak mondanod kell, hova mész.

− Miért nem kaptam ilyet eddig? − kérdezte Harry. − Miért kellett mugli kerekesszéket használnom?

− Hogy hozzászokj, Harry. Sokkal jobb volt, hogy mugli módon ismerkedtél meg a dolgokkal, mert ez segített visszaszerezni az erőnlétedet. Ezen kívül, ha csak a mágikus széket használtál volna, nehézségekbe ütköznél a mugli világban − magyarázta Dumbledore.

− Még mindig nem tudok simán ki-, és beszállni a székbe – ismerte be Harry.
− Erre is tudok egy megoldást. Szeretném, ha Harry továbbra is veled élne, Perselus.

− Mi?! − ordította Piton.

− Perselus, ugye nem szükséges megismételnünk a főhadiszálláson lezajlott beszélgetést? − kérdezte Dumbledore.

− Nem, Albus. De amikor beleegyeztem, akkor csak a nyárra gondoltam! − heveskedett Piton.

− Miért ellenkezel ezt, Perselus? Többé már nem tűnik úgy, mintha Jameset látnád benne. Valójában úgy látszik, ti ketten nagyon jól kijöttök egymással. Hát miért tiltakozol ennyire? − kérdezte Dumbledore. Piton pontosan tudta, miért nem akart gondoskodni Harryről. Törődni valakivel a gyengeség jele.

− Miért én, Albus? − kérdezte Piton.

− Úgy tűnik, Harry felszabadultabb, ha veled van, és te ismered a szükségleteit. A lakosztályod közel van a nagyteremhez és a legtöbb tanteremhez. Ezen felül meg tudod tanítani neki, amit tudnia kell a háborúról. Mit szólsz ehhez, Harry? − kérdezte Dumbledore.

− Részt vehetek a rendes órákon? − döbbent meg Harry.

− Természetesen, Harry, természetesen − felelte Dumbledore.

− Fe... Feltételezem, nem lesz olyan borzasztó − mondta Harry. Néhanapján még mindig veszekedtek Pitonnal, és a tanár pontosan tudta, mivel tudja felbosszantani Harryt, de emellett nem sajnálta őt. És megengedte Pitonnak, hogy felemelje meg ilyenek, és a férfi segített a kínos dolgokban is. Dumbledore várakozóan Pitonhoz fordult.

− Jól van, nincs értelme vitatkozni veled − törődött bele végül Piton.

− Nagyszerű, nagyszerű. Alig várom, hogy találkozzunk 28-án − mondta Dumbledore − Van még egy utolsó dolog - folytatta Dumbledore.

− Mi az? − kérdezte Harry.

− Egy hét múlva lesz Dursleyék tárgyalása, Harry. Már beszéltem az ügyvédekkel, de valószínűnek tartom, hogy meg kell jelenned és vallomást kell tenned a tárgyaláson − tájékoztatta Dumbledore komolyan.

− M-mi? − kérdezte Harry.

− El kell mondanod a balesethez vezető eseményeket, és elmesélni, hogy bántak veled kisgyerekként. Ne aggódj, Harry, én és Perselus ott leszünk támogatásnak, és bárki más is, ha úgy kívánod. Perselust is vallomástételre szólíthatják, hogy elmondja, mit tapasztalt gondozódként.

− N… nem, nem, senki mást − hebegte Harry. − Én csak… Nem akarom, hogy mindenki tudjon róla.

− Természetesen, Harry, természetesen. Ha nincs más kérdésed, mennék is. Viszlát, Perselus, Harry − köszönt el Dumbledore, és a kandallón át elhagyta a házat.

− 28-a? − kérdezte Harry egy kicsivel később.

− A tanárok pár nappal korábban érkeznek az iskolába, hogy előkészüljenek a félévre. Hogy haladsz a varázslatokkal? − érdeklődött Piton, hogy témát váltson.

− Minden rendben - válaszolta a fiú. − Kipróbálhatom a másik széket? − kérdezte Harry.

− Legyen − mondta a bájitalmester, és áttette Harryt a másik székbe. Harry azonnal észrevette, hogy ez a szék sokkal kényelmesebb, bár még mindig ugyanolyan stílusú volt. Fekete színű volt, alaposan kipárnázva. A karfái jobban hasonlítanak egy fotelére, mint egy hagyományos tolószéké. A lábtartó ugyanolyan volt, mint a másik széknél, és jobbára csak arra volt jó, hogy távol tartsa a talpát a földtől. A széknek lábai voltak kerekek helyett, arra az esetre, ha nem mozgott vele.

− Ne gondold, hogy ez azt jelenti, hogy ellóghatod az edzéseidet − figyelmeztette a professzor.

− Álmomban se gondolnék erre − mondta Harry pimaszul.

− Kölyök… − morogta Piton. Harrynek úgy tűnt, hogy a férfi hangja egy pillanatra megtelt gyengédséggel, mielőtt visszatért volna a hideg álcája. − Vissza kell térnem a bájitallaboromba, úgyhogy szabadon körbenézhetsz a házban, ahogy azt, feltételezem, már régóta szeretnéd. Csak ne törj össze semmit és maradj távol az alagsortól − kérte Piton. Az egész pince Piton laborja volt, és Harry nem vágyott arra, hogy tönkretegyen odalent valamit, kivívva ezzel a bájitalmester haragját. Így a földszintről indult, és elhatározta, hogy ezúttal feljut az emeletre is.

Mivel korlátozott volt a mozgása a székben, Harry nem fedezte fel még nagyon a házat. Gőze sem volt, milyen nagy lehet a ház, és nem szándékozott elveszni benne. Nem mintha az új székével jobb lett volna eltévedni, de legalább a karjai nem készülnének ki. És ha jól értette, megmondhatja a széknek, hova akar menni.

Furcsa érzés volt a föld felett lebegni a székkel, és a karja használata nélkül mozogni. Egyszer-kétszer, miután megállt egy pillanatra, a szék oldalán levő a kerekekért nyúlt, de csak a levegőt markolta. Meglepődött, hogy mennyire hozzászokott a kerekezéshez, mióta ideküldték.

Miközben szétnézett Piton házában, Harry lassan hozzászokott az új székhez. Tökéletesen rendben volt minden, amíg meg nem próbált lejutni a földszintre. A szék megdőlt, mikor lefelé ereszkedett, és mivel nem használhatta a lábát, kicsúszott a székből, mielőtt bármiben megkapaszkodhatott volna. Felkiáltott, ahogy legurult a hosszú lépcsősoron, puffanással és dörrenéssel érkezve a padlóra. Csak egyszer tudott felnyögni, mielőtt minden sötétségbe borult.

April 2014

S M T W T F S
  12345
6789101112
131415161718 19
20212223242526
27282930   

Style Credit

  • Style: Seelie for Ciel by nornoriel

Expand Cut Tags

No cut tags
Page generated Jul. 21st, 2017 02:51 pm
Powered by Dreamwidth Studios