luthienlovemagic: (Anime generál)
[personal profile] luthienlovemagic
Eredeti cím: My child’s Fairytale
Magyar cím: Gyermekeim tündérmeséje
Írta: Athenian Grace
Fordította: Luthien Lovemagic
Átnézte: Locutus, herika
Korhatár: 14
Link az író profiljához: http://www.fanfiction.net/u/1159513/
Megjegyzésem: Minden jog J. K. Rowlingnak fenntartva. A mű fordítására és közzétételére engedélyt kaptam.
Tartalom: Ez egy Hermione/ George fic. Alapvetően romantikus, de a gonosz megzavarja a boldogságukat, egy nő személyében. Vajon George és Hermione mit tesz ez ellen?


7. A család




Miután Charlie rájuk tört, George és Hermione úgy döntött, szunyókálnak még egy kicsit. Holnap reggel úgyis Draco, Pansy és Blaise vigyáznának az ikrekre. Küldtek egy levelet Charlie-nak, hogy vigye át a srácokat a Malfoy kúriába, aztán menjen az Odúba. Ma egyébként is el kell beszélgetniük a családdal.

George és Hermione elkészültek, majd egy bólintással jelezték egymásnak, hogy már indulniuk kellene. Kéz a kézben hoppanáltak az öreg házhoz, ahol Hermionét egykor mindig szívesen fogadták. De most, hogy újra előtte állt, esetlennek és hívatlannak érezte magát. Összeráncolta a homlokát erre a gondolatra. Hiszen ez valaha az ő otthona is volt, és most úgy érezte, mintha most lenne itt először életében. George ment be először, és Hermione meghallotta Molly hangját.

− George, te vagy az? Épp jókor, kész a reggeli. – Felnézve megpillantotta Hermionét, és meglepetten ugrott egyet. – Hermione! – kiáltotta. Odament hozzá, és szorosan megölelte. – Annyira sajnálom, kedvesem!

Hermione viszonozta az ölelést.

− Minden rendben, Molly. Mindenki eljön ma, ugye? – kérdezte Hermione, miközben eszébe jutott, milyen nap is a mai.

− Természetesen. Bizonyára mindenki ideér előbb vagy… − Ezt a pillanatot választotta mindenki, hogy hoppanálva megérkezzen. – …utóbb – fejezte be Molly esetlenül. Ginny tért magához elsőként.

− Mione! – ölelte meg, még szorosabban, mint Molly. Úgy érezte, mintha hirtelen minden levegője elfogyott volna.

− Öhm – nyögte, de hangja rekedt volt. – Levegőt! – könyörögte.

− Jaj, bocs! – szabadkozott Ginny, és elengedte. – Annyira sajnálom, Hermione! Ó, Merlin, most meg tudnám fojtani Aliciát. Megölhettem volna az unokahúgomat meg az unokaöcsémet. Ezt soha nem bocsátom meg magamnak. És neked sem kellene. Borzalmas ember vagyok.

− GINNY! Megtévesztettek titeket. Nem a te hibád volt. És mint láttad, az ikrek jól vannak, és már alig várják, hogy mindenkivel találkozhassanak – mondta mosolyogva.

A nap többi része a megbocsátás, sajnálkozás és könyörgés jegyében telt. Nevettek, és Hermione úgy döntött, hogy kell neki és George-nak egy kis idő az ikrekkel, mielőtt bemutatják őket az egész családnak. Bár mindenki kissé habozott, de végül egyetértettek. Majd George és Hermione mindenkitől elköszöntek, mielőtt elindultak volna begyűjteni a srácokat. Charlie leült az asztalhoz, és mélyet sóhajtott. Hermione végre újra boldog volt. Charlie elmosolyodott, mielőtt ő is útra kelt.



***





− Biztos vagy benne, hogy szeretni fognak? – kérdezte George Hermionétól. Hermione a szemét forgatta. Már huszonötödjére kérdezte ugyanezt. Tudta, mert számolta. Odafordult a férfihez, és édesen rámosolygott.

− George?

− Igen?

− Mit mondtam neked az utóbbi huszonnégy alkalommal?

− Hogy valószínűleg le fognak birkózni?

− Nagyszerű, most pedig pofa be, és kopogtass azon a rohadt ajtón! – George összerezzent, mielőtt felemelte volna a kezét. Mielőtt kopogtathatott volna Pansy kitárta előttük az ajtót.

− Már azt hittem, sose fogtok kopogni – kiáltotta. Miután meglátta az arcukat, úgy döntött, részletesebben felvilágosítja őket. – Dracóval már öt perce megláttunk bennetek az ablakból. − Hermione George-ra pillantott, aki birkán vigyorgott. Már épp mondani akart valamit, mikor meghallotta Draco kiáltását odabentről.

− A FENE EGYE MEG! PANSY! – Pansy a szemét forgatta.

− Mi az? – kiabált vissza.

− A nyavalyás ikrek rávettek, hogy megegyem az egyik francos cukorkájukat! – George újfent elvigyorodott.

− És?

− FARKAM NŐTT! – Hermione magában füstölgött. – ÉS A HAJAM RÓZSASZÍN, MEG IDŐRŐL IDŐRE TÜZET OKÁDOK! – George láthatóan megdöbbent. Ő és Fred soha nem voltak képesek ennyiféle hatóanyagot tenni egyetlen cukorkába.

− MI NEM AKARTUK, PANSY NÉNI! – hallotta meg egy kislány kiáltását. George idegesen nyelt egyet, és segélykérően Hermionéra nézett, de ő már be is viharzott.

− Wesley Charles és Abigail Winifred! – George látta, ahogy az ikrek felugranak, és egymás mellé állnak Hermionéval szemben. Lenyűgözte, hogy Hermione milyen jól nevelte őket. – Mégis mit gondoltatok?! – rivallt rájuk. George alaposan megnézte Dracót, és kikerekedett a szeme.

− Ördög és pokol! – kiáltotta, és megállíthatatlanul nevetni kezdett, míg valami le nem döntötte a lábáról, egyenesen a földre.

− APUCI! – George felnézve megpillantotta, hogy kislánya széles mosollyal ül rajta. Az ő kislánya. A férfi rámosolygott.

− Szia, én kicsi Mici macim! – Abigail kuncogott, és Hermionéra is rátört a nevethetnék. Röviden összefoglalta neki, mit kell tudnia a srácokról, és Abby szemmel láthatóan odáig volt a Micimackó című mugli meséért.

− Apu? – George balra nézve meglátta, hogy fia bámul rá. Felkapta Abbyt, és odasétált a fiához.

− Hello, Wes. – Wesley úgy nézett ki, mint aki mindjárt elsírja magát, mielőtt felugrott édesapja másik oldalára.

− Apuci – suttogták neki az ikrek. Hosszú idő óta most először a boldogságtól eredtek el Hermione könnyei. Pansy is meg akarta ölelni Dracót, de látva a férfi jelenlegi helyzetét, inkább meggondolta magát. George letette gyermekeit, és rájuk mosolygott.

− Na, gyerünk, ti ketten. Most szépen kipakoljuk a dolgaimat, aztán megnézzük azt a nagy kviddicstudásotokat. Hermione már nyitotta volna a száját, de George megállította. – Nem, nem, nem… Meg fogjuk nézni. – Hermione a szemét forgatta, de rábólintott.

Az öreg házból való kiköltözés után George sokkal boldogabb volt, mint az elmúlt hat évben bármikor. A gyerekeivel kviddicsezett, és ámulatba ejtette, hogy milyen tehetségük van az ütő kezeléséhez. Olyan sebességgel ütögették egymásnak a gurkót, hogy George még pislogni sem mert, nehogy lemaradjon valamiről. Csak úgy ragyogott a játék után. Hermione pedig elkezdte lecsutakolni az ikreket, hogy megfelelően tudjanak megjelenni az Odúban. Amint mindannyian elkészültek, a hop-hálózatot használva az Odúba mentek. Hermione felállt, és elkezdte mindenkiről leporolni a hamut. George megpróbálta elhárítani a lány kezét, míg a srácok türelmesen várták, hogy befejezze. A Weasley család velük szemben állt, és lenyűgözve figyelte őket. George és Hermione végül befejezték a civódást, mikor észrevették, hogy mindenki őket nézi.

− Öhm… Helló! – mondta Hermione. – Nos… ők itt Wesley és Abigail. – Az ikrek előléptek a háta mögül.

Aby odaszaladt Mollyhoz, és félénken átnyújtott neki egy a dobozt. Molly a dobozra pillantott, és rámosolygott az unokájára. Amikor kinyitotta a dobozt, könnyek lepték el a szemét. Tele volt sütik képeivel. Molly megölelte a kislányt, és gügyögni kezdett.

− Nos, miért nem jössz be a konyhába, és kóstolod meg a csokis sütimet? Na, gyere! – Azzal elkezdte kifelé tolni az ugrándozó kislányt a konyhába. Arthur rámosolygott a feleségére. Lenézett, mikor rángatást érzett a nadrágján. Wesleyt pillantotta meg.

− Helló, Wesley. – A kisfiú rámosolygott, aztán előhúzott valamit a zsebéből.

− Mama! Megmutathatom a nagypapának, hogyan kell ezzel játszani? – Hermione lenézve látta, hogy fia bábukat és egy labdát tart a kezében.

Hermione bólintott, és a kisfiú boldogan húzta magával a nagyapját. George boldogan mosolygott. Volt családja, amire mindig is vágyott. Már csak egy aprócska kérdést kellett feltennie Hermionénak. Senki sem vette észre, hogy valamivel babrál a zsebében.
From:
Anonymous
OpenID
Identity URL: 
User
Account name:
Password:
If you don't have an account you can create one now.
Subject:
HTML doesn't work in the subject.

Message:

 
Notice: This account is set to log the IP addresses of everyone who comments.
Links will be displayed as unclickable URLs to help prevent spam.

April 2014

S M T W T F S
  12345
6789101112
131415161718 19
20212223242526
27282930   

Style Credit

  • Style: Seelie for Ciel by nornoriel

Expand Cut Tags

No cut tags
Page generated Sep. 20th, 2017 02:05 am
Powered by Dreamwidth Studios