Sarah Andersen munkáival először a Molyon találkoztam, aztán egyre több helyen (Tumblr, Facebook, stb.) felfigyeltem rá. Először furcsa volt a rajzstílusa és kissé taszított, úgy éreztem nem az én világom, de aztán beleolvastam a képsorokhoz írt
szövegekbe is, és azt kell mondjam, azok telitalálatok voltak, aztán a rajzstílust is megszerettem vagy megszoktam ezt nehéz eldöntenem. Ami a lényeg, hogy ha meglátom a képeit, mindig elmosolyodom, és jó perceket szerez a párkockányi életkép, amit éppen elénk tár.
Érdeklődve vettem a kezembe ezt a válogatást is, ami számomra Andersen eddigi munkásságának az eszenciája. Nagyon megörültem, hogy a Fumaxnál magyarul is megjelent. Kendőzetlenül közvetíti a gondolatait a felnőtté válás, de első sorban a nők mindennapjairól. Érződik rakta, hogy a saját tapasztalatait írja le és mérhetetlen öniróniával rendelkezik. Őszintén beszél mindenféle problémáról, legyen az önkép probléma, introvertáltság, bármi. Én nem egy helyen magamra ismertem a kockákban és hozzájuk fűzött szövegekben és jót szórakoztam.
( Tovább>> )
szövegekbe is, és azt kell mondjam, azok telitalálatok voltak, aztán a rajzstílust is megszerettem vagy megszoktam ezt nehéz eldöntenem. Ami a lényeg, hogy ha meglátom a képeit, mindig elmosolyodom, és jó perceket szerez a párkockányi életkép, amit éppen elénk tár.Érdeklődve vettem a kezembe ezt a válogatást is, ami számomra Andersen eddigi munkásságának az eszenciája. Nagyon megörültem, hogy a Fumaxnál magyarul is megjelent. Kendőzetlenül közvetíti a gondolatait a felnőtté válás, de első sorban a nők mindennapjairól. Érződik rakta, hogy a saját tapasztalatait írja le és mérhetetlen öniróniával rendelkezik. Őszintén beszél mindenféle problémáról, legyen az önkép probléma, introvertáltság, bármi. Én nem egy helyen magamra ismertem a kockákban és hozzájuk fűzött szövegekben és jót szórakoztam.
( Tovább>> )