![[personal profile]](https://www.dreamwidth.org/img/silk/identity/user.png){kind=small}
luthienlovemagicSarah Andersen munkáival először a Molyon találkoztam, aztán egyre több helyen (Tumblr, Facebook, stb.) felfigyeltem rá. Először furcsa volt a rajzstílusa és kissé taszított, úgy éreztem nem az én világom, de aztán beleolvastam a képsorokhoz írt 
szövegekbe is, és azt kell mondjam, azok telitalálatok voltak, aztán a rajzstílust is megszerettem vagy megszoktam ezt nehéz eldöntenem. Ami a lényeg, hogy ha meglátom a képeit, mindig elmosolyodom, és jó perceket szerez a párkockányi életkép, amit éppen elénk tár.
Érdeklődve vettem a kezembe ezt a válogatást is, ami számomra Andersen eddigi munkásságának az eszenciája. Nagyon megörültem, hogy a Fumaxnál magyarul is megjelent. Kendőzetlenül közvetíti a gondolatait a felnőtté válás, de első sorban a nők mindennapjairól. Érződik rakta, hogy a saját tapasztalatait írja le és mérhetetlen öniróniával rendelkezik. Őszintén beszél mindenféle problémáról, legyen az önkép probléma, introvertáltság, bármi. Én nem egy helyen magamra ismertem a kockákban és hozzájuk fűzött szövegekben és jót szórakoztam.
Végig úgy éreztem, hogy ez a képregény nekem szól, rólam szól. Elvégre 32 éves, dolgozó nő vagyok, aki hamarosan házasodik. De nem csak nőknek ajánlom, mert mindenki találhat benne
olyan képsort, amiben magára ismer, akinek kellett már egy barátokkal átbeszélgetett éjszaka után vagy egy késő esti mozi után dolgozni menni, aki érezte már úgy, hogy nem akar kimozdulni otthonról pedig muszáj. Én már a fülszövegről magamra ismertem, mert „felségesen” el tudok tölteni akár több hétvégét is netezéssel úgy, hogy nem csinálok az égvilágon semmi hasznosnak tűnő dolgot. Vagy vegyük a páromat, aki néha egész hétvégén aprítja a szörnyeket. Ugye, gamerek?
Nekünk szól ez a füzet, és mindenkinek, aki már átélt hasonlót. Jó szórakozást!
Végezetül a kedvenc képsorom, ami nem került a kötetbe:
szövegekbe is, és azt kell mondjam, azok telitalálatok voltak, aztán a rajzstílust is megszerettem vagy megszoktam ezt nehéz eldöntenem. Ami a lényeg, hogy ha meglátom a képeit, mindig elmosolyodom, és jó perceket szerez a párkockányi életkép, amit éppen elénk tár.Érdeklődve vettem a kezembe ezt a válogatást is, ami számomra Andersen eddigi munkásságának az eszenciája. Nagyon megörültem, hogy a Fumaxnál magyarul is megjelent. Kendőzetlenül közvetíti a gondolatait a felnőtté válás, de első sorban a nők mindennapjairól. Érződik rakta, hogy a saját tapasztalatait írja le és mérhetetlen öniróniával rendelkezik. Őszintén beszél mindenféle problémáról, legyen az önkép probléma, introvertáltság, bármi. Én nem egy helyen magamra ismertem a kockákban és hozzájuk fűzött szövegekben és jót szórakoztam.
Végig úgy éreztem, hogy ez a képregény nekem szól, rólam szól. Elvégre 32 éves, dolgozó nő vagyok, aki hamarosan házasodik. De nem csak nőknek ajánlom, mert mindenki találhat benne
olyan képsort, amiben magára ismer, akinek kellett már egy barátokkal átbeszélgetett éjszaka után vagy egy késő esti mozi után dolgozni menni, aki érezte már úgy, hogy nem akar kimozdulni otthonról pedig muszáj. Én már a fülszövegről magamra ismertem, mert „felségesen” el tudok tölteni akár több hétvégét is netezéssel úgy, hogy nem csinálok az égvilágon semmi hasznosnak tűnő dolgot. Vagy vegyük a páromat, aki néha egész hétvégén aprítja a szörnyeket. Ugye, gamerek?Nekünk szól ez a füzet, és mindenkinek, aki már átélt hasonlót. Jó szórakozást!
Végezetül a kedvenc képsorom, ami nem került a kötetbe:
