Jrock - Hullámok - Epilógus
Mar. 28th, 2014 11:55 pm![[personal profile]](https://www.dreamwidth.org/img/silk/identity/user.png){kind=small}
luthienlovemagicCím: HullámokCsapat: Real Life
Választott kulcsok: kavics, hullámok, vezeklés, cigaretta, csapongó, szivárvány, sztoikus, pizsama (és mindegyik benne van xD)
Páros: Miyavi/ Aoi (The Gazette), Aoi/Uruha (The Gazette), Miyavi/Melody
Történet: Melody mindenáron meg akarja szerezni magának Miyavit. Ez a vágy megzavarja három férfi eddig stabilnak hitt kapcsolatrendszerét, és elindítja a lavinát. Mint tudjuk, a pillangó nem egyszer rossz helyen lebegteti a szárnyait, ami nem várt következményeket hozhat maga után.
Figyelmeztetés: slash, rps, sex, BDSM, érzelmi függőség, őrület, nekrofilia, gondatlanságból elkövetett emberölés, karakterhalál, részegség, brutalitás, hurt/comfort, vulgáris szavak használata
Korhatár: szigorúan NC-17
Megjegyzés: Készült a II. Insomnia Kihívására, 2010-ben, a Real Life csapatban.
Megjegyzés 2.: A történet E/1-ben íródott. A szemszögek váltakoznak a szereplők között. A fic keményebbre sikerült, mint általában szokott, és ezt tessék szó szerint érteni. Remélhetőleg azért olvasható lett^^
Epilógus
Melody POV
Lassan lépkedek a temető felé. A nyári napsütés teljesen kitikkaszt, ahogy közeledik a szülés. A kicsi erőset rúg, talán megérezte az újra eluralkodó gyász félreérthetetlen jeleit. A bűntudat fojtogató érzése nem hagy nyugtot egy pillanatra sem, és ehhez most a feltörni készülő sírógörcs is csatlakozik. Szédülni kezdek. Elhomályosul körülöttem a világ.
Arra eszmélek, hogy egy padon ülök, és valaki vizes kézzel paskolja az arcomat.
– Csakhogy végre magához tért, Melody-san! – néz rám a férfi aggódva.
Először fogalmam sincs, honnan ismerhet, majd beugrik a temetésen látott arc. A The Gazette gitárosáé.
– Jó napot, Kouyou-san! Hogy talált meg? – kérdezem bágyadtan.
– Én is épp a temetőbe tartok. Még sikerült elkapnom, mikor elájult.
– Köszönöm – mosolygok rá hálásan.
Óvatosan állok fel, de mégis meginognak a lábaim. Segítőkészen átkarol, és lassan elindulunk a közös utunkra, a vezeklésünk állandó helyszíne felé. Némaságba burkolózva érjük el a temetőkert kapuját, amit csak kisebb tétovázás után lépünk át. A sorok között haladva egyre több feszültséget érzek, és a gombóc is visszaszökik a torkomba. Végül megállunk egy egyszerű fehér márvány sír előtt.
Ishihara Takamasa
1981-2009
Élt 28 évet
Hirdeti az arany felirat, visszavonhatatlanul emlékeztetve minket az elkövetett bűneinkre, mely egy emberi életbe, és kapcsolatok tönkremenetelébe került. Mindkettőnknek része volt abban, hogy mindez megtörténjen. A pillangó rosszkor és rossz helyen lebbentette meg a szárnyait, és a láncreakciót képtelenség volt megállítani. Vége van. Itt maradtunk mindketten csupaszon, míg a boldogság, melyet áhítottunk, elillant, mint egy múló álom, mely soha nem is volt a miénk. A fájdalmunk viszont örök, melyet az évek múlása csak kínzó lassúsággal fog enyhíteni, de nekünk mégis meg kell próbálnunk tovább lépni, ahogy az életben mindig. Egy élet elmúlik, de születik egy másik, és ahogy egy újabb rúgással tudatja létezését, elhatározom, hogy miatta érdemes folytatni, mert az apja is ezt akarná.
Vége
Választott kulcsok: kavics, hullámok, vezeklés, cigaretta, csapongó, szivárvány, sztoikus, pizsama (és mindegyik benne van xD)
Páros: Miyavi/ Aoi (The Gazette), Aoi/Uruha (The Gazette), Miyavi/Melody
Történet: Melody mindenáron meg akarja szerezni magának Miyavit. Ez a vágy megzavarja három férfi eddig stabilnak hitt kapcsolatrendszerét, és elindítja a lavinát. Mint tudjuk, a pillangó nem egyszer rossz helyen lebegteti a szárnyait, ami nem várt következményeket hozhat maga után.
Figyelmeztetés: slash, rps, sex, BDSM, érzelmi függőség, őrület, nekrofilia, gondatlanságból elkövetett emberölés, karakterhalál, részegség, brutalitás, hurt/comfort, vulgáris szavak használata
Korhatár: szigorúan NC-17
Megjegyzés: Készült a II. Insomnia Kihívására, 2010-ben, a Real Life csapatban.
Megjegyzés 2.: A történet E/1-ben íródott. A szemszögek váltakoznak a szereplők között. A fic keményebbre sikerült, mint általában szokott, és ezt tessék szó szerint érteni. Remélhetőleg azért olvasható lett^^
Melody POV
Lassan lépkedek a temető felé. A nyári napsütés teljesen kitikkaszt, ahogy közeledik a szülés. A kicsi erőset rúg, talán megérezte az újra eluralkodó gyász félreérthetetlen jeleit. A bűntudat fojtogató érzése nem hagy nyugtot egy pillanatra sem, és ehhez most a feltörni készülő sírógörcs is csatlakozik. Szédülni kezdek. Elhomályosul körülöttem a világ.
Arra eszmélek, hogy egy padon ülök, és valaki vizes kézzel paskolja az arcomat.
– Csakhogy végre magához tért, Melody-san! – néz rám a férfi aggódva.
Először fogalmam sincs, honnan ismerhet, majd beugrik a temetésen látott arc. A The Gazette gitárosáé.
– Jó napot, Kouyou-san! Hogy talált meg? – kérdezem bágyadtan.
– Én is épp a temetőbe tartok. Még sikerült elkapnom, mikor elájult.
– Köszönöm – mosolygok rá hálásan.
Óvatosan állok fel, de mégis meginognak a lábaim. Segítőkészen átkarol, és lassan elindulunk a közös utunkra, a vezeklésünk állandó helyszíne felé. Némaságba burkolózva érjük el a temetőkert kapuját, amit csak kisebb tétovázás után lépünk át. A sorok között haladva egyre több feszültséget érzek, és a gombóc is visszaszökik a torkomba. Végül megállunk egy egyszerű fehér márvány sír előtt.
1981-2009
Élt 28 évet
Hirdeti az arany felirat, visszavonhatatlanul emlékeztetve minket az elkövetett bűneinkre, mely egy emberi életbe, és kapcsolatok tönkremenetelébe került. Mindkettőnknek része volt abban, hogy mindez megtörténjen. A pillangó rosszkor és rossz helyen lebbentette meg a szárnyait, és a láncreakciót képtelenség volt megállítani. Vége van. Itt maradtunk mindketten csupaszon, míg a boldogság, melyet áhítottunk, elillant, mint egy múló álom, mely soha nem is volt a miénk. A fájdalmunk viszont örök, melyet az évek múlása csak kínzó lassúsággal fog enyhíteni, de nekünk mégis meg kell próbálnunk tovább lépni, ahogy az életben mindig. Egy élet elmúlik, de születik egy másik, és ahogy egy újabb rúgással tudatja létezését, elhatározom, hogy miatta érdemes folytatni, mert az apja is ezt akarná.
